Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
462 KÖRMENDI TAMÁS súlyosbított, hogy utódául az uralkodásra már teljesen alkalmatlannak tűnő II. Istvánt koronázták meg - a fentebb említett Trpimirovié István herceget, aki 1078-ban szerzetesnek állt. Az idős és valószínűleg súlyos betegségtől gyötört59 ember nemhogy elődje eredményes politikáját nem tudta folytatni, de országa egységét sem volt képes megőrizni. Rövid uralma alatt Horvátországban mindenjel szerint névlegessé vált a királyi fennhatóság: vélhetően függetlenedett a Neretva vidéke és a korábban uralkodói központnak számító Tennen (Knin) környéke is.60 Forrásainkból még az sem derül ki, hogy II. István meddig viselte királyi címét.61 Valószínűleg még 1090-ben (esetleg 1091 elején) meghalt,62 ám elvileg az sem elképzelhetetlen, hogy éppen Szent László seregei űzték el. II. 3. A hadjárat lehetséges okai és céljai A horvátországi bevonulás közvetlen előzményeként a krónikakompozíció 132. fejezete arról tudósít, hogy Zvonimir özvegye „László király segítségéért könyörgött Jézus Krisztus nevében.”63 Spalatói Tamásnál ezzel szemben azt olvashatjuk, hogy a magyar uralkodót egy hazájából elmenekült „szlavóniai mágnás” biztatta beavatkozásra.64 65 Mivel a dolgozatom forráskritikai fejezetében részletezett filológiai megfontolásokból adódóan egyik kútfő tanúbizonyságát sem tekintem hitelesnek, véleményem szerint nem rendelkezünk egyértelmű bizonyítékkal arra nézvést, hogy horvát részről bárki is segítségért fordult volna Szent Lászlóhoz. Logikai alapon azonban mégsem lehet kizárni, hogy az 1089-től egyre súlyosbodó anarchia viszonyai közepette Zvonimir özvegye valóban testvére támogatásával próbálta felszámolni a belpolitikai válságot vagy akár csak megerősíteni saját helyzetét. Ilona és László követek útján feltételezhetően kapcsolatban állt egymással, és az özvegy királyné alighanem rendszeresen tájékoztatta a fivérét a horvátországi fejleményekről. Ma már nem tudhatjuk, hogy a kettejük közötti érintkezés pusztán a hírek továbbítására korlátozódott-e, vagy Ilona valóban kifejezetten segítséget kért Lászlótól. Lehetséges, hogy a magyar király csakugyan a testvére hívására lépte át hadseregével a határt66 - de legalább ennyire hihetőnek tűnik az is, hogy miután Ilona híradásaiból értesült a kaotikus horvátországi viszonyokról, kéretlenül is jó alkalmat látott a területi terjeszkedésre (a háború alább részletezendő lehetséges indítékai alapján az utóbbi lehetőség mindenesetre valamivel hihetőbbnek tűnik). Azt ellenben 59 Kolostorba vonulása alkalmával maga István hivatkozott megromlott egészségi állapotára (CDCr I. 164.) - mivel azonban nem tűnik lehetetlennek, hogy Zvonimir egyetlen szóba jöhető vetélytársaként a herceg nem önszántából választotta 1078-ban a spalatói Szent István protomártír monostor magányát, ennek az adatnak a hitele véleményem szerint nem áll minden gyanú felett. 60 Budak, N. - Raukar, T : Hrvatska povijest i. m. 140-141. (a von. rész Neven Budak munkája) 61 Klaić, N: Povijest Hrvata i. m. 489-491. 62 Utolsó keltezhető okleveles említése 1089-ből való: CDCr I. 190. 63 SRH I. 406. 64 Historia Salonitana 92. 65 Spalatói Tamás híradása alapján ezt a lehetőséget valószínűsíti: DeérJKülpolitika i. m. 87.; Uő: A magyar-horvát államközösség kezdetei. In: Uő: Királyság és nemzet. Tanulmányok 1930-1947. I—II. [Historia incognita 13.] Máriabesnyő-Gödöllő 2005. I. 37.); Makk F: Külpolitika i. m. 129.
