Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
mások mellett Karácsonyi János, Isidor Kršnjavi és Ferdo Šišić is súlyos kételyeket fogalmazott meg. A magyar kutató elsősorban a kútfő kései keletkezése miatt kérdőjelezte meg a Historia Salonitana adatainak megbízhatóságát,35 míg a horvát történetírók arra mutattak rá, hogy Spalatói Tamás nem egy esetben tendenciózusan torz információkat hagyományozott ránk a 11-12. század fordulójának történetéről és konkrétan a Horvátország elleni magyar katonai akciókról.36 Velük szemben Deér József két érvet hozott fel a fentebb idézett beszámoló hitele mellett. Egyfelől, hogy a Historia Salonitana témánkba vágó tudósítása több ponton is egyezik a két egykorú forrásunkban (Szent László király Oderisiushoz intézett levelében, illetve Dragus zárai prior oklevelében) foglaltakkal. Másfelől, hogy a horvátországi hódítás külpolitikai kontextusának ismeretében hitelesnek tűnnek Spalatói Tamás azon adatai is, amelyek szerint a hadjáratot egy horvát előkelő (vagy ahogy a kútfő fogalmaz: egy „szlavóniai mágnás”) követsége előzte meg, és a kunok magyarországi betörése zárta le.37 Magam nem értek egyet Deér álláspontjával. Spalatói Tamás tudósítása — Deér állításával szemben — csupán egy ponton hozható összhangba az egykorú forrásainkban fennmaradt adatokkal. Mint fentebb láthattuk, Szent László király Oderisiushoz intézett leveléből összesen két többé-kevésbé konkrét információt tudhatunk meg Horvátország elfoglalásáról: azt, hogy a missilis valószínű keltezéséből adódóan a hadjáratra még 1091 első felében sor kerülhetett, illetve hogy a hódítás „csaknem egész Szlavóniát” érintette. Dragus oklevele szintén csak a hadjárat idejét közli, valamint azt a tényt, hogy a magyar uralkodó Almost helyezte az elfoglalt területek élére; közvetett módon azonban az is kiderül belőle, hogy Zára fölött a horvátországi hadjárat után is a bizánci császár fennhatósága érvényesült (hiszen keltezésében a baszileusz uralkodói éve szerepel). Ezen adatok közül a háború időpontját Spalatói Tamás nem adja meg, beszámolójából csak annyi derül ki, hogy a magyar támadásra Zvonimir király halála után került sor. Almos személyét pedig a Historia Salonitana nem is említi. A dalmáciai kútfőnek kizárólag azt az adatát tudjuk egykorú forrásokkal alátámasztani, amely szerint Szent László „mégsem jutott el egészen a tengerparti vidékekig” - ezt egyfelől az Oderisiushoz intézett levél „csaknem egész Szlavóniára” vonatkozó megjegyzése, másfelől Dragus oklevelének a bizánci császár uralkodói éve szerinti keltezése igazolja. A dalmáciai forrás ezen értesülése minden bizonnyal a spalatói káptalanban vezetett történeti feljegyzésekre vezethető vissza. Önmagában viszont nem elégséges ahhoz, hogy a Historia Salonitana tudósítását egykorú adatokkal alátámasztható, teljességgel hiteles beszámolónak tekinthessük. Deér másik érve arra épült, hogy Spalatói Tamás műve említi egy „szlavóniai” előkelő magyarországi követjárását, illetve a kunok támadását. Ezekre a részletekre szerintem is érdemes felfigyelnünk, ám elsősorban nem azért, mert 454 KÖRMENDI TAMÁS 35 Karácsonyi János: A horvát történetírás zátonyai I. Századok 47. [1912] 2-3. 36 Isidor Kršnjavi: Zur Historia Salonitana des Thomas Archidiaconus von Spalato. Agram 1900. 22-24.; Šišić, E: Priručnik i. m. 308-309., 564—565. 37 Deér J.: Külpolitika i. m. 87.
