Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
SZENT LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI HÁBORÚJÁRÓL 445 Kapela-hegység) és az Adriai-tenger partvidéke között húzódik, és amely nagyjából a korabeli Horvátországnak (és esetleg Dalmáciának) feleltethető meg.6 A közvetlen összeköttetést biztosító tengeri közlekedés révén ugyanis leginkább ezt a vidéket lehet Itália szomszédjának mondani. Forrásunk fogalmazásmódja egyébként arra mutat, hogy az Oderisius-levél megírásának időpontjában Szent László még nem tekintette befejezett ügynek a horvátországi hódítást.7 Ezt elsősorban a „már csaknem egészen” elfoglalt területekre vonatkozó szavak alapján gyaníthatjuk - hiszen ezekből kiindulva azt kell feltételeznünk, hogy a magyar uralkodó szerint „Szlavóniában” még további meghódítanivaló is maradt. I. 2. Dragus zárai prior oklevele A dalmáciai városi elöljáró nevében kelt irat annak a pernek a kimeneteléről tájékoztat, amely Vekenege zárai apáca, illetve egykori férjének rokonsága között zajlott az apácát illető örökrész ügyében, a városi elöljáró bíráskodása mellett. A horvátországi hadjáratot csupán az oklevél keltezése említi: „Jézus Krisztus urunk megtestesülésének 1091. évében, amikor a konstantinápolyiak fölött Alexiosz császár uralkodott, abban az időben, amikor László, a magyarok királya Horvátországot lerohanván Álmos urat, az unokaöccsét tette ott királlyá”.8 A kibocsátás éve ennek alapján egyértelmű. Az irat pontosabb (éven belüli) keltezésének kérdése azonban komoly vitákat gerjesztett, aminek témánk szempontjából azért van jelentősége, mert a magyar középkorkutatás Pauler Gyula véleményét követve mind a mai napig ennek az oklevélnek az adataiból kiindulva keltezi Szent László horvátországi hadjáratát 1091 tavaszára. Érdemes tehát néhány gondolat erejéig nekünk is elidőznünk a problémánál. Az oklevélből az derül ki, hogy Vekenege úrasszonyt — aki férje korai halála után a zárai Szűz Mária monostor apácái közé állt — egykori apósa a halálos ágyán megfosztotta a férje után járó örökségétől. Vekenege pert indított a jussáért, Dragus prior és bírótársai pedig az apáca javára döntöttek, ám az alperesek jelezték, hogy elégedetlenek az ítélettel, és a spalatói érsek elé kívánják vinni az ügyet. Ebbe a felperes és a bírók is beleegyeztek, az alperesek végül mégsem járultak az érsek elé. Dragus és bírótársai július havától karácsonyig (a mense Iulio usque in natalem Domini) adtak nekik haladékot, az alperesek azonban nemhogy Spalatóban nem jelentek meg, de még Zárából is távoztak. A bírótársak ezért a per alatt álló javakat Vekenegének ítélték, és intézkedtek arról, hogy az apácát bevezessék azok birtokába.9 6 Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata. Levéltári Közlemények 41. (1970) 226.; Zsoldos Attila: Egész Szlavónia bánja. In: Analecta mediaevalia I. Tanulmányok a középkorról. Szerk. Neumann Tibor. H. n. [Piliscsaba-Bp.] 2001. 271-273. 7 Deér J.: Külpolitika i. m. 86. 8 anno incarnationis lesu Christi nostri Domini millesimo XCI, kyri Alexio Constantinopoleos imperante, tempore, quo Uladdislau Pannoniorum rex Chroatiq invadens regnum domnum Almum, suum nepotem in illo statuit regem - DHA I. 273. 9 Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae I-XVIII. Coll, et dig. Tadija Smičiklas et alii. Zagrabiae 1904-1990. (a továbbiakban: CDCr) I. 200-201.
