Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
KÖZLEMÉNYEK Körmendi Tamás SZENT LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI HÁBORÚJÁRÓL Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata* Szent László király horvátországi hódítása all. századi magyar történelem egyik legjelentősebb külpolitikai vállalkozása volt. Eseményeit többnyire Pauler Gyula* 1 és Deér József2 eredményei nyomán szokás bemutatni. Eszerint a magyar uralkodót az 1089-ben elhunyt Zvonimir horvát király Ilona nevű özvegye — cseppet sem mellékesen Szent László nővére vagy húga — hívta segítségül, mivel férje halála után Horvátország súlyos belpolitikai válságba süllyedt. László király serege 1091 tavaszán indított támadást, amelynek célja részben az Ilona királynén esett sérelmek megbosszulása volt, részben pedig a tengermelléki területek megszerzése. Pauler rekonstrukciója szerint a magyar hadak Székesfehérvárról indulva a Balaton két partja mentén vonultak fel, majd Segesd érintésével Vaskánál keltek át a Dráván, elhaladtak a Kalnik-hegység előterében, és Zágrábon át közelítették meg a Gvozd-hegységben húzódó horvát határt. Meghódították a horvát hegyvidéket, és alighanem tervbe vették a dalmáciai kikötővárosok elfoglalását is. 1091 nyarán azonban a tengermelléki területekre szintén igényt formáló Bizánc a magyar hátország ellen küldte a kunokat, így Szent László kénytelen volt visszafordítani a hadait és lemondani Dalmácia meghódításáról. A magyar király az unokaöccsét, Almos herceget hagyta hátra Horvátországban - hogy királyi címmel felruházva vagy csupán helytartóként, az megosztotta a kutatást. Azzal kapcsolatban viszont teljes egyetértés mutatkozik a szakirodalomban, hogy a hadjárat komolyan veszélyeztette Magyarország és a Szentszék kapcsolatait, hiszen Horvátország pápai hűbér alatt állt. Dolgozatomban két alapvető okból kifolyólag szeretném újratárgyalni Szent László horvátországi hódításának történetét. Egyfelől azért, mert témánk for* Jelen írásom a 2014. május 16-i nagyváradi Szent László-konferencián elhangzott előadásom (.Körmendi Tamás: Szent László és Horvátország. In: Nagyvárad és Bihar a korai középkorban. Szerk. Zsoldos Attila. [Tanulmányok Biharország történetéből 1.] Nagyvárad 2014. 81-100.) nagy mértékben bővített és részletes forráskritikai fejezetettel kiegészített változata. Thoroczkay Gábor adjunktusnak (ELTE BTK) ezúton köszönöm a dolgozatom kéziratához fűzött értékes megjegyzéseit, Gál Judit doktorandusznak (ELTE BTK) pedig a horvátországi szakirodalom egyes tételeinek megszerzésében nyújtott segítségét. 1 Pauler Gyula: Horvát-Dalmátország elfoglalásáról (1091-1111). I. Századok 22. (1888) 207- 213.; Uő: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I—II. Bp. 1899.2 I. 156-158. 2 Deér József: A magyar törzsszövetség és patrimoniális királyság külpohtikája. Kaposvár 1928. 84-91.
