Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
38 PÁL LAJOS hiszen a szakma és azok a körök, amelyekkel kapcsolatban álltak, tisztában voltak a két szerkesztő budapesti, és szegedi „illetőségével”. Azt viszont mindenképpen elkerülendőnek tartotta — az ív-köröztetés is abból a célból született ötlet volt —, hogy akárcsak véletlenül is mindketten ugyanazt a könyvet kérjék ismertetésre egy kiadótól. Hajnal így foglalta össze a javasolt és megvalósított szerkesztői gyakorlat lényegét: „tehát ívek körözése s amellett külön hajszolása is ismertetőknek, egymással érintkezve, de ki-ki saját szakállára.”15 Néhány napon belül tovább finomította Hajnal az íves-módszert. Mályusztól azt kérte: „A nálad lévő íveket tartsd meg magadnál, valamint a következendőket is; egy példány legyen állandóan Nálad. Én röviden megírom, ki mit vállalt és Te azt bevezeted az íveidre. így állandó nyilvántartásod lesz Neked is. A beérkezett cikkekről, ismertetésekről ezen túl külön jegyzéket fogok vezetni. Kérlek, tedd Te is.”16 Semmiféleképpen nem állítható, hogy a legegyszerűbb formát választották volna. A (kérdő)íves módszer nehézkes volt, sok hibalehetőséggel. Világos volt, hogy a „kétközpontú” szerkesztőséget egyesíteni kell, ezért egyre inkább forszírozták, hogy Mályusz Budapesten kapjon állást. Ezt elsősorban Mályusz erőltette, mert egyáltalán nem érezte jól magát Szegeden. Mályusz Pestre kerülése, és itteni egyetemi alkalmazása nagymértékben függött az egymással szemben álló tanár-csoportok megegyezésétől. 1931. november közepén zajlott Szekfű egyik pártfogoltjának, Török Pálnak17 a habilitációja. Szekfű ezt olyannyira szívügyének tekintette, hogy világosan megmondta Domanovszkynak, „ha Dom. akadályozza az ő jelöltjeit, ő is Dom. jelöltjeit. Nyílt célzás volt ez Terád.”18 Hajnalnak (és persze Domanovszkynak) az volt a véleménye, hogy ezt a békát le kell nyelni, már csak Mályusz érdekében is. Hajnal másik levelében már arról értesítette Mályuszt, hogy a barter-ügylet Török része lement, az első szavazáson 24 igen és 3 nem ellenében ajelölt a szükségesnél nagyobb többséget kapott, és Hajnal maga is mellette szavazott. Ezt gesztusnak szánta, így akarta Szekfű tudomására hozni, hogy kívánságát respektálják, mert „Ha megtagadjuk, feneketlen gyűlölete következett volna azért, mert az ő hű embere.”19 Az eljárás sima és zökkenőmentes lebonyolítása után úgy tűnt: 15 MTAK K Mályusz Elemér levelezése - Hajnal Mályusznak, 1932. január 8. 16 MTAK K Mályusz Elemér levelezése - Hajnal Mályusznak, 1932. január 20. 17 A Századok szerkesztőségi nekrológjában azt olvashatjuk róla: „Török Pál (1885-1943). November 26-án kísértük utolsó útjára Török Pált, a tisztalelkű jó embert, őszinte barátot, tudományos kutatóknak, beérkezetteknek és kezdőknek egyaránt mindig kész támogatóját. Azok közé tartozott, akiknek tudományos egyénisége csak hosszabb előkészület után forr ki. Mint Marczali Henrik és Mika Sándor kedvelt tanítványa az Eötvös-Collegiumban történelemtanárnak készült és hosszabb időn át működött a középiskolai tanári pályán. Iskolai kötelezettségeinek végzése közben sem feledkezett meg a tudományos munkásságról. Mindig olyan helyre vágyódott, ahol tudományos hajlamainak megfelelő munkakört tölthet be. Az első világháború súlyos élményei hosszabb ideig megbénították munkásságát, amely akkor éledt fel újra, amikor húsz évvel ezelőtt a Tudományos Akadémia könyvtárába nevezték ki. E helyen a tudománynak valóban jó szolgálatokat tett, mint a jó könyvtárnok és tudományos hivatalnok mintaképe, aki nemcsak és nem is elsősorban a maga törekvéseinek él, hanem önzetlenül állítja munkaerejét és ismereteit az intézmény és az abban kutatók szolgálatába (...) Csalódásokban nem szegény életének sok tervét reménységét törte derékba hirtelen bekövetkezett halála.” - Századok, 1943. 7-10. sz. 526. 18 MTAK K Mályusz Elemér levelezése - Hajnal Mályusznak, 1931. november 12. 19 MTAK K Mályusz Elemér levelezése - Hajnal Mályusznak, 1931. november 28.
