Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
430 PALOSFALVI TAMAS három csoportba sorolhatók. Az elsőbe tartoztak az erdélyi királyi várak: Déva, Görgény, Királykő és Hátszeg, továbbá Beszterce, amelyet pedig Hunyadi János épített, miután V Lászlótól megkapta a kerület grófi címét.296 A második csoport tartalmazta a Szörényi bánsághoz tartozó és aldunai végvárakat (Miháld, Nándorfehérvár, Szentlászló, Pét, Drankó, Keve, Orsóvá, Görény). Végül a harmadik csoportot azok a trencséni várak alkották, amelyeket még 1454-ben váltott ki Hunyadi János Ciliéi Ulriktól. Cserében a Hunyadi-Szilágyi atyafiság megtarthatta volna Hunyadot, az Arad megyei Lippát és Sólymost, továbbá Diódot, amelyekre V László adománylevelet ígért.297 A Hunyadiak hatalma ugyanakkor, bár a várak birtoklásán alapult, területi jelleget is öltött, amelynek gyökerei az 1440-es évekre nyúltak vissza. A Hunyadi-territórium pontos kiterjedését egy 1457. szeptemberi fegyverszünet révén ismerjük, amelyet V László kapitányai, Jiskra és Perényi János kötöttek Szilágyi Mihállyal. Eszerint ekkor a Hunyadi család élén álló Szilágyi Mihálynak és Erzsébetnek engedelmeskedtek Szabolcs, Bereg, Szatmár, Ugocsa, Bihar, Külső- és Közép-Szolnok, Csanád, Temes, Arad, Krassó, Zaránd, Békés és Csongrád megyék.298 E megyék ispánságát vagy maga Hunyadi viselte már 1441 óta, mint Temesét és a hozzá kapcsolt megyékét (Arad, Csanád stb), vagy, mint Bereg esetében, a megye várának uraként gyakorolta az (al)ispán kinevezésének jogát.299 Mivel ezekben a megyékben feküdt a Hunyadi birtokok legnagyobb része, innen került ki a család familiárisainak többsége, akik révén szilárdan ellenőrzésük alatt tarthatták a helyi nemességet. Erdélyről a szövegben nem esett szó, nyilván azért, mert a tartomány királyi várainak, valamint a besztercei grófság birtokában fel sem merült, hogy bárki másnak szava lehetett volna a Meszesen túl, jóllehet Hunyadi János 1453 után nem vette vissza a vajdai címet.300 Igen valószínűnek látszik, hogy 1456-1457 telén a király nemcsak a valóban királyi várak átadását követelte a Hunyadi fiúktól, hanem a zálogos jószágokét is. Emlékezzünk rá, hogy április végén Jiskra Tokaj ellen vonult, a király más hívei pedig Nagybánya elfoglalására, márpedig mindkettő eredetileg a Brankovics birtokok részeként került Hunyadi János kezére. Márciusban Újlaki az ugyancsak zálog címén a volt kormányzó birtokába került Temesvár ellen vonult, miután megkapta főkapitányi kinevezését. Temesvárral együtt V László nyilván magának igényelte a hozzá kapcsolt megyéket és várakat is. Tekintve, hogy a szerb despotára, Brankovics György 1456. december végi halála után a fiára, Lázárra, kulcsszerep várt az oszmánellenes hadjárat tervezett folytatásában, érthető, ha a Brankovicsok és Hunyadiak között immár több mint egy évtizede parázsló ellentétet V. László az előbbiek javára akarta rendezni. Abban pedig nincs semmi meglepő, hogy miután Hunyadi László megvált a temesi is-296 Engel P\ Archontológia i. m. 279. A királyi jövedelmekből, persze, és nyilván ez magyarázza, hogy a királyi várak közé számították. 297 DF 213675, kiadása: Fejér, G.: Genus i. m. 231. 298 Történelmi Tár 2. sorozat, 1911. 314-316. 299 Engel P: Archontológia i. m. I., az egyes megyéknél. Beregre: Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299-1526). Nyíregyháza 2006. 17. 300 Uo. I. 15.
