Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA 431 páni címétől, a király elvárta, hogy a hozzá tartozó várak és megyék is visszakerüljenek az ő kezébe. Másfelől az is érthető, hogy a Hunyadiak vonakodtak engedelmeskedni. Amennyiben mindazt átadják, amit V László, a maga szempontjából jogosan, magának követelt, a család egy csapásra elveszítette volna azt a vezető szerepet, amelyet Hunyadi János kormányzóként, majd főkapitányként kivívott magának. Ha feltesszük is, hogy Beszterce visszaadását eredetileg nem igényelte a király, három erdélyi (Beszterce, Hunyad, Diód) és két Arad megyei (Solymos és Lippa) vár és maradék öröklött jószágaik birtokában a Hunyadiak ugyan továbbra is a Magyar Királyság arisztokráciájának élvonalába tartoztak volna, de ez, könnyű belátni, nem ugyanaz volt, mint a király nevében és helyette gyakorlatilag az országot kormányozni. Ha viszont az ellenállás mellett döntöttek, két út nyílt előttük: vállalni a polgárháború kockázatát a királlyal és híveivel, és ezzel veszélybe sodorni az oszmánellenes harcot, vagy megszabadulni az uralkodótól, és a helyére lépni. A tét, ennyit leszögezhetünk, volt akkora, hogy az utóbbit válasszák. Érdekes, de nem meglepő módon, amiképpen a történészek nem látták bele az ifjú V Lászlóba azon tulajdonságokat, amelyek alkalmassá tették volna az uralkodásra, azonképpen vélték fölfedezni Hunyadi Lászlóban az apja nyomdokaiba lépni képes, méltó örökös alakját.301 Több jel is mutatja azonban, hogy 1456 utolsó hónapjaiban és 1457 elején nem az idősebbik Hunyadi fiú játszotta a kezdeményező szerepet, hanem nagybátyja, Szilágyi Mihály. O volt az, aki azután sem akarta beengedni V Lászlót Nándorfehérvárra, hogy Hunyadi László már megjelent a király futaki táborában.302 Az 1455. decemberi incidens fényében minden bizonnyal ugyancsak őt kell látnunk abban a személyben, aki Ciliéi levágott fejét el akarta küldeni a despotának, amiben a józanságukat a vérfürdőben is megőrző magyar urak megakadályozták.303 Ezzel egyértelműen összefügg, hogy Brankovics Lázár despota is őt, nem pedig Hunyadi Lászlót tekintette legfőbb ellenségének 1457 elején.304 Láttuk azt is, hogy Budára érkezése után Hunyadi László hajlandó volt megválni főkapitányi (és temesi ispáni) címétől, miközben Szilágyi 1457 márciusában azon az áron is kész volt elvenni Temesvárt a tulajdon nővérétől, hogy ezzel a másik Hunyadi fiú, Mátyás életét kockáztatta. 1457 áprilisában pedig Becse várát, amelyet minden bizonnyal Brankovics György szabadon engedésével (1456 tavasza) párhuzamosan kénytelen volt visszaadni neki, ismét elfoglalta, őrségét pedig felkoncolta, majd Lázár despota seregét ütközetben is megverte.305 Intranzigens magatartása teljes összhangban áll azzal, amit a későbbiekben, Mátyás uralkodásának első éveiben látunk majd,306 így joggal feltételezhetjük, hogy Hunyadi László tulajdonképpen 301 Teleki J.: Hunyadiak kora i. m. II. 512.: (a) „nándor-fejérvári hős nagy reményű és jobb sorsra érdemes fiának [...] fegyverekben nagy gyakorlottsága [...] fényes tulajdonai”; Fraknói V: Hunyadi Mátyás király i. m. 43: „A kereszténység dicsőült hősének nagy reményekre jogosító fia”. 302 „Auch der haubtman, der Krigischen Weissenburck inen hot, wil den kunig nicht einlossen” - Anzeiger i. m. 289. Vö. Fraknói V: Hunyadiak és Jagellók kora i. m. 160. 303 Palacky, F: Urkundliche Beiträge i. m. 105. 304 L. feljebb a 151. jegyzetet. 305 Fraknói V: Hunyadi Mátyás király i. m. 45. (Thomasi jelentése alapján); vö. Jireček, K Geschichte der Serben i. m. 209. 306 Vö. Pálosfalvi T: Szegedtől Újvárig i. m .passim.
