Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA 429 Míg Hunyadi Mátyás Budára érkezésének értelmezése eszerint nem mentes a nehézségektől (és a kérdésre alább még visszatérünk), egy másik megfontolás kétségkívül gyengíti a királyellenes merénylet elméletét. Ebben az esetben ugyanis nem volna világos, miért engedte Hunyadi László, hogy V László visszatérjen Budára. 1456. november 8-tól az uralkodó több héten át a főkapitány foglya volt, és ha valamikor, ebben az időszakban viszonylag zavartalanul megszabadulhatott volna tőle, amint erre egyébként kétségtelenül számítottak is.291 A fővárosban ugyanakkor már nem akadályozhatta meg, hogy a király hívei, mint Jiskra, katonák élén siessenek V László segítségére, és ha kell, akár fizikailag is elszigeteljék őt. Ha tehát akart valamit tenni az uralkodó ellen, ekkor már olyan „cselhez” kellett volna folyamodnia, amilyet, mint láttuk, a névtelen beszámoló is tulajdonít neki. Más a helyzet persze, ha, mint az valószínűnek tűnik, Hunyadi László 1456 novemberében még egyáltalán nem tudta, mihez kezdjen pontosan, és így kész tervvel sem rendelkezett. Nem így 1457. március elején, miután visszatért feltételezett nándorfehérvári kiruccanásáról. A király és Hunyadi László közötti konfliktus tétjét akkor a legkönnyebb megérteni, ha szemügyre vesszük, minek az átadását várták el pontosan a Hunyadi fiúktól. Utóbbiak (helyesebben ekkor már csak a Mátyás nevében eljáró Szilágyi Erzsébet és Mihály) álláspontját a már többször idézett május 9-i levélből ismerjük: eszerint készek lettek volna átadni a királyi várakat, de ragaszkodtak a királyi adományként, zálogban, továbbá örökségként birtokolt jószágok megtartásához.292 A megegyezés útjában álló legfőbb nehézséget, minden jel szerint, éppen a zálog címén a család kezén lévő birtokok jelentették. A szóban forgó uradalmak ugyanis azok voltak, amelyeket Hunyadi János még 1444-ben szerzett meg Brankovics György despotától, majd 1450-ben zálog címén biztosított magának. Munkács várán és Debrecen mezővároson kívül a zálogos jószágok legértékesebb eleme kétségkívül Nagybánya volt a bányáival. E birtokok megszerzése igen kétséges körülmények között történt, és súlyosan megterhelte a Hunyadiak és a Brankovicsok közötti kapcsolatot.293 Az eleve feszült viszonyt tovább élezte az az incidens, amelynek során Szilágyi Mihály, bosszúból fivére, László ismeretlen körülmények között bekövetkezett haláláért, 1455 decemberében elfogta az agg Brankovics György despotát, és két további vár, Ersomlyó és Becse átadására kényszerítette.294 A szerb despotáktól megszerzett várakról nem is esett szó abban a megegyezés-tervezetben, amely valamikor június elejét, a király Bécsbe érkezését követően született.295 Azok a várak, amelyek átadásában ekkor megegyeztek, 291 Krones, F: Die Freien i. m. 136. 292 DL 48282: „volunt castra regalia reddere, sed donata per regem et impignoraticia bona et proprias hereditates sibi petunt dimitti”. 293 Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke. Adalék az 1444. év eseménytörténetéhez. In: uő.: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 2003. 207-208, 212. 294 Konstantin Jireček: Geschichte der Serben. Zweiter Band (1371-1537). Gotha 1918. 204. 295 1457 május 26-án Kassán még nem tudtak megegyezésről („nach kayne entschichtung zwisschen seynen gnad und der frawen gubernatorynn ist gesehen” - Iványi B. \ Bártfa i. m. 963. = DF 213663), Thomasi június 13-i jelentése viszont már beszámol róla: Fráknói V: Hunyadi Mátyás király i. m. 46. o. 1. jegyzet.
