Századok – 2015

2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála

TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA

389

A király helyzetében rejlő, feloldhatatlannak tűnő paradoxon abban állt, hogy sem Magyarországon, sem a cseh korona országaiban, sem Ausztriában nem tudott olyan hatalmi bázist kiépíteni, ahonnan a siker reményében próbálkozhatott volna helyzetének megszilárdításával a többi országában. Az osztrák hercegség eleve nem biztosított annyi erőforrást, hogy azokra támaszkodva erőből próbálja megtörni akár Podjebrád, akár Hunyadi befolyását,25 és ez magyarázza, hogy kénytelen volt Ciliéi Ulrik védőszárnyai alá húzódni, aki, bár nem önzetlenül, de képes volt előteremteni a király számára nélkülözhetetlen anyagi és katonai erőt.26 A gróf támogatása ugyanakkor nehezítette is a király helyzetét, mert a rendek Ausztriában is, Magyarországon is összezártak a hatalmi ambícióit kevéssé leplező, a király feletti befolyást monopolizálni kívánó Ciliéivel szemben.27 Cilleiéhez némileg hasonló szerepet játszott Magyarországon Jan Jiskra, aki ugyancsak főkapitányi címmel felruházva V László születése óta védte a király pozícióit Eszakkelet-Magyarországon. Ugyan az uralkodó hosszútávú érdekei azt kívánták volna, hogy végre felszámolják Jiskra királyi jövedelmek saját kezelésén alapuló, és ugyancsak önálló politikát lehetővé tevő tartományát,28 V Lászlónak Hunyadival szemben szüksége volt a morva kapitány támogatására, és ennek megfelelően beletörődött a fennálló helyzetbe. Ezzel viszont tovább is nehezítette a saját dolgát, hiszen csekély joggal követelhette Hunyaditól azt, amit Jiskra kezén meghagyott.

Mindez nem jelenti azt, hogy az uralkodó ne tett volna kísérletet mozgásterének tágítására. 1454 kora tavaszán, mint azt Mályusz Elemér meggyőzően bizonyította, Vitéz János magyar titkos kancellár előterjesztésére próbálta rászorítani Hunyadi Jánost a királyi jövedelmek átadására.29 A javaslatok lényegi része azt célozta, hogy a befolyó jövedelmekből eszközlendő kifizetések a király tudtával, helyesebben a nála lévő pecséten, vagyis a Vitéz kezelésében lévő titkospecséten keresztül történjenek, és a király minden jelentősebb ügyről értesüljön.30 Az előterjesztés egyértelműen arra az országgyűlésre reflektált, ame-25 Gutkas, K.: Mailberger Bund i. m. 70.

26 1456-ban Ciliéi finanszírozta a király magyarországi útját, 1. alább a 75. jegyzetet.

27 Erre jó példa egyrészt Ciliéi eltávolítása a király kömyzetéből 1453 szeptemberében a korneuburgi osztrák gyűlésen (vö. Vancsa, M: Geschichte Österreichs i. m. 319-320.), másrészt az V László tervezett Magyarországra jövetelét megelőző, 1455. júniusi győri tárgyalások, amelyek minden jel szerint éppen azért nem vezettek eredményre, mert a király nevében Ciliéi Ulrik vezette azokat. Vö. Bachmann, A.: Urkunden und Aktenstücke i. m. 177., ill. a magyar rendek szövetséglevele: Pettkó Béla-. Kapisztrán János levelezése a magyarokkal. Történelmi Tár 2. sorozat 2. (1901) 178- 180., továbbá Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban DL) 48280.

28 Vö. Mályusz E.: Magyar rendi állam i. m. 9.

29 Uo. 52-54.

30 Ernest Birk-, Beiträge zur Geschichte der Königin Elisabeth von Ungern und ihres Sohnes König Ladislaus. 1440-1457. Quellen und Forschungen zur Vaterländischen Geschichte, Literatur und Kunst. Wien 1849. 245.: „Vult autem maiestas sua ut indiscrete et inutiliter non dissipentur proventus sui nec distribuantur quibuscumque preter voluntatem suam sed si qui sallariandi ex necessitate sunt decernatur eis saliarium quod de jure debet, cuius quantitas significetur maiestati sue ut quemadmodum dignum viderit approbet per literas suas sub sigillo secum presente emanandas. Nam per alia sigilla sua in absencia sua de proventibus suis aut aliis maioribus rebus que potestatem suam concernunt nichil vult disponi nec disposita rata habere, vult enim ut ponderabilia negocia referantur ad maiestatem suam.”