Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
338 FELD ISTVÁN borított fatornyot (1. kép) rekonstruált.29 A gerendákat itt alul (azok kereszteződésénél és végeiknél) egy közeli római villából származó kövekkel, téglákkal és tetőfedő cserepek darabjaival erősítették meg. Hasonló jelenséget lehetett megfigyelni a zalai Nagyrada-Pogányvár és az azzal szomszédos Zalaszabar- Legelő építményei esetében. E két utóbbi erősségnél az ásató, Vándor László szerint „a talpgerendák alá a megsüllyedés megakadályozására lerakott kövek illetve az egész építmény alatt alkalmazott kőterítés" utalhatott egy-egy gerendaépületre vagy fatoronyra.30 Az utóbb említett példák kapcsán hangsúlyoznunk kell, hogy faépületek maradványai nem csupán az okleveles említéseket nélkülöző, s nem feltétlenül csak várként, hanem, mint erről munkánk első részében szó esett, sokszor erődített udvarházként is értelmezhető31 építményekből ismertek, hanem ugyanúgy a forrásokban castrum megnevezéssel illetett, kőfalazatokkal rendelkező objektumokból is. Tény ugyanakkor, hogy a boronatechnikával épített lakó- és gazdasági épületek maradványai akkor határozhatóak meg viszonylag jól, ha az adott erősség tűzvészben pusztult el s utána felhagyásra került - a késő középkorban is továbbélő, s így a legtöbb esetben tovább is épített építményekben a legtöbbször ezek nyomai is eltűntek. A megfelelő geológiai adottságoknak köszönhető sziklabevágások (így a függőleges és vízszintes gerendafészkek) ugyanakkor sajnos csak a legritkább esetben keltezhetőek.32 Ezért hír különös jelentőséggel egy, a pusztulási rétegben talált pénz alapján a 13. század végén - 14. század elején, talán egy ostrom során leégett Kelemér-Mohosvár (2. kép), a Gut-Keledek egyik ága már említett erősségének feltárása, ahol Pusztai Tamás három boronaszerkezetes épület szenült gerendáit, s néhol fából készült padlóját is meghatározhatta. Közülük egy kéthelyiséges épület agyagkemencével is rendelkezett.33 Az, hogy ezen építmények részle-29 Kiss G.: A 13. századi i. m., Kiss Gábor: Sorkifalud-Zalak. Castrum 5. (2007: 1. sz.) 172-174. 30 Vándor László: Zala megye középkori falusi építészetéről. In: Népi építészet a Nyugat-Dunántúlon. Szentendre-Velem 1996. 170-171., itt csupán Nagyrada-Pogányvár mintegy 10x12 m-es központi épülete dokumentációjával. A kutató Gyepükaján-Nagykeszi árokkal övezett „várában” Holl Imre és Parádi Nándor által talált kövezetei is hasonlóképp értékelte - Vándor László: A várépítészet kezdetei Zala megyében. In: Várak a 13. században. Castrum Bene 1989. i. m. 59. - s nem tartotta kizártnak, hogy Hahót-Buzádsziget/Sárkánysziget erőssége közelebbről nem dokumentált kisméretű homokkőalapozásán is egy faépület emelkedett: Vándor L.: Archäologische Forschungen i. m. 200-201. Nem egyértelműek ugyanakkor számunkra azok a megfigyelések, melyek alapján egy 5x10 m-es kőalapozású boronavázas/talpgerendás faépületet határozott meg Simonyi Erika Felsőzsolca-Várdombon: Simonyi Erika: Előzetes jelentés a felsőzsolca-várdombi ásatásról (1992-2001). A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003) 109-133., továbbá Feld A motték kérdése i. m. 233. Az erősség alaprajza: Feld /.: A magánvárak i. m. 383. 9. kép. Nem tudunk végül közelebbit a Kazincbarcika- Várhegyen Kozák Károly által 1955-ben feltárt, palánkkal övezett 6x5 m-es faépületről sem. L. az utóbbira: Nováki Gyula - Sárközy Sebestyén - Feld Lstván: Borsod-Abaúj-Zemplén várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája 1. Budapest-Miskolc 2007. 60-61., továbbá újabban: Szörényi G. A.: Gondolatok i. m. 65. 31 Vö. Feld /.: A magánvárak i. m. 371. skk. 32 Ebből a szempontból jelentős a Kacsis-nemzetséghez köthető várként feltehetően már 1260- as években létezett és a 14. század elején felhagyott nógrádi Baglyaskő sziklatömbjén azonosítható födém- illetve gerendafészek-nyom: Feld Lstván: Középkori várak a Karancs, a Medves és a Cseres-hegység vidékén. In: A Karancs-Medves és a Cseres-Hegység Tájvédelmi Körzet. Szerk. Kiss Gábor. Eger 2007. 185-186. 33 Pusztai T: A keleméri Mohosvár i. m. 51-52. A pénz egy 1282-1308 közé datálható bécsi dénár.
