Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
MAGÁNVÁRAK ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETEI A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 339 tei miképp rekonstruálhatók, így pontosan milyen méretűek lehettek, közülük melyik, milyen funkciót tölthetett be — e kérdés különösen fontos az ugyanitt feltárt kőtorony értelmezése kapcsán — csak a részletes ásatási megfigyelések és a viszonylag gazdag leletanyag kiértékelése és közzététele után dönthető el. Ma mindenesetre nem zárható ki, hogy legalább egyikük lakóépületként szolgálhatott. Bár ezt a lehetőséget a kutatás eddig csak ritkán vetette fel, számos esetben elképzelhető, hogy a csak csonkjukban ránk maradt kőépítmények, -tornyok felső szintje(i) részben vagy egészben fából épültek. Erre kell gondolnunk esetleg a mátrai Bene várának esetében is, ahol az Aba nembeli Csobánkák birtokosztályát rögzítő 1301. évi oklevél négy fatoronyról tesz említést, ezek azonban az erősség régészeti feltárása során (5. kép) mindeddig nem voltak azonosíthatóak. Aligha tartható ugyanis egy többszintes építmény maradványának az a téglalap alaprajzú, talán sarokkandallóval ellátott, 9x5 m-es, favázas épület — ennek kőalapozásba foglalt talpgerenda-fészkei maradtak ránk — mely a keleti várfal mellett került elő. Ugyanakkor az északnyugati sarkon meghatározott négyzetes kőépítményt jelentősebb falvastagsága alapján toronyként értelmezi a kutatás.34 A várak faépítményeinek tárgyalása után azonban még ki kell térnünk röviden arra is, hogy az eddigi régészeti kutatások alapján nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben nem emeltek fából-kőből egy külső védővonalat az erősségek belső/központi építménye(i) köré. Pontosabban ilyenkor csak egy, a terepadottságokból adódóan eltérő formájú és szélességű-mélységű, vízzel töltött vagy szárazárok biztosította védelmüket, külső oldalán az előzőekben tárgyalt földfeltöltéssel. Árokról csak egy igen meredek domb- vagy hegyoldal, természetes vízfolyás, mocsár esetén mondhattak le, az előbbi esetben sokszor csupán a dombhát keresztirányú átvágására vállalkoztak. Minden mesterséges védelem nélkül, mintegy a szabad mezőn álló toronyépületek építése azonban nem igazolható, ilyet esetleg csak falutelepülésen belül álló, kifejezetten udvarháznak tekinthető földesúri lakóhelyek esetében képzelhetünk el. így (is) értelmezhető a már korábban tárgyalt, eddig még eléggé társtalan jáki épületegyüttes, ahol azonban — figyelembe véve a kutatás által érintett terület kiterjedését — elvileg még ugyancsak nem zárható ki egy árok vagy palánkkerítés egykori megléte.35 Mindenesetre — a már említett, hasonló topográfiai elhelyezkedésű Mende- Lányvár vagy Zagyvafő erősségeitől eltérően — nem kerültek elő a körárkon belül palánkra vagy várfalra utaló nyomok a ma Tiboldaróc területére eső, de kácsi vár-34 Az ásatási megfigyelések részletes közzététele még várat magára. A várra legutóbb Bea Koller-, Castrum Bene - eine mittelalterliche Adelsburg in Ungarn. Burgen und Schlösser 49. (2008: 4. sz.) 242-245., Nováki Gyula - Baráz Csaba - Dénes József - Feld István - Sárközy Sebestyén-. Heves megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája 2. Budapest-Eger 2009. 28-29. Sümeg püspöki várában ugyancsak fából készült emelettel számolnak a nagyméretű központi torony esetében, melynek ma csak alsó szintje középkori. A várról legutóbb, további irodalommal: Koppány András - Markó Ágnes: Sümeg, vár. Castrum 11. (2010: 1. sz.) 111-114. 35 L. erre Feld /.: A magánvárak i. m. 371., illetve Valter Ilona: A Ják nemzetség Árpád-kori lakóhelye Jákon. Communicationes Archaeologicae Hungáriáé 2005. 537-564.
