Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
324 CSÁKÓ JUDIT merénylet esetében is — saját korának történéseit vetítette vissza a távoli múltba. A legitimitás és idoneitás problémakörének szentelt tanulmányában Kristó Gyula több krónikafejezettel kapcsolatban is igazolhatónak tartotta, hogy azok 13. századi átdolgozó keze nyomát viselik magukon. A Géza és László hercegek cselekedeteit idoneista szemléletben előadó 120. és 124. caputot a szegedi történész nem az ősgestából eredeztette. Úgy vélte, a fejezeteket II. András regnálásának elején önthették mai formájukba: olyan időben, amikor a király — öccsével való konfliktusának utólagos igazolására — fontosnak tartotta, hogy trónra való alkalmasságát mint uralkodásának jogalapját hangsúlyozza. András és Imre trónviszályának históriájával látta párhuzamba állíthatónak Kristó a krónikakompozíció Kálmán és Almos ellentétéről szóló elbeszélését (144. caput) is.101 Szükségtelen ehelyütt a legitimista, illetve idoneista beállítottságú krónikafejezetek keletkezési idejének bonyolult — részletesebb újratárgyalást érdemlő — problematikájáról szólnom: ennek bemutatása nélkül is felmerülhet bennünk a kérdés, vajon mennyire szükségszerű a 11-12. századi eseményekkel foglalkozó caputok egyes motívumaiban II. András-kori átdolgozást sejtenünk. Szovák Kornél a már említett 139. fejezet elemzése során vélte a részlet 13. századi lejegyzése mellett árulkodó nyomnak azt a Szent Lászlóval kapcsolatos megjegyzést, miszerint a királyt a német hercegek és fejedelmek, az összes báró és főúr közösen és egy akarattal megkérték arra, hogy fogadja el a császárságot.102 Hasonlóképpen császárságot — a konstantinápolyi latin trónt — ajánlottak fel több mint egy évszázaddal később II. Andrásnak.103 Megjegyzendő, hogy míg Kristó — igaz, egészen más érv alapján — ugyancsak a 13. század első harmadából eredeztette a részletet,104 a kutatás megfogalmazott egyéb álláspontot is: Veszprémy László a kérdéses beszámolót III. Béla-korinak tartja.105 Bár az itt felsorakoztatott érvek egyike sem vethető teljes egészében el, a magam részéről — már csupán azért is, mert egy-egy krónikafejezet elbeszélése többféleképpen is interpretálható — a negatív Gizella-portré filológiailag is megerősíthető tanúságtételének kivételével valamennyi bizonyítékot halovány argumentumnak vélek csupán egy II. András-kori átdolgozás léte mellett. Legerősebben — ám korántsem egyértelműen — talán a Szent Erzsébettel kapcsolatos sorok vagy a 139. krónikafejezet látszanak egy 1205 és 1235 közötti interpolátor működésére utalni. 2. Érintenem kell mindezek után — mindössze igen röviden — az egyéb, a 14. századi krónikakompozícióval filológiailag rokonítható elbeszélő szövegek tanúságát is: vajon találhatunk-e ezen krónikákban olyan nyomokat, amelyek 13. századi gestaszerkesztésre utalnak? Bár tematikailag ehhez az egységhez tartozna, nem térek most újfent ki a Mügein Henrik fordításában fennmaradt ma-101 Kristó Gy.: Legitimitás és idoneitás i. m. 610-613. 102 „Unde mortuo Romanorum imperatore duces et tetrarche Theutonicorum cunctique barones et optimates communiter et concorditer rogaverunt ipsum, ut susciperet imperium” - Krónikakompozíció 416. A részlet magyar fordítását ld. Képes Krónika i. m. 92. 103 Szovák K. \ Szent László alakja i. m. 133-138. 104 Kristó Gy.: Legitimitás és idoneitás i. m. 616. 105 Veszprémy László: Középkori forrástanulmányok. Hadtörténelmi Közlemények 104. (1991: 3.) 58-79.: 75.
