Századok – 2015

2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához

VOLT-E KRÓNIKÁSA II. ANDRÁSNAK? 313 adódik: míg Pauler Gyula, Szilágyi Loránd vagy Csóka J. Lajos is azt az állás­pontot képviselték, miszerint a Relatio Ricardi kezdő sorával Anonymus regé­nyes honfoglalás-történetére utal — a pogányságban megmaradt keleti magya­rok históriája helyett a Névtelen a nyugatra érkezett és az ezredforduló környé­kén a kereszténységet felvett magyarok történetét beszéli el —,46 addig Kristó szerint a Julianus útjáról szóló tudósítás éppen a pogány múltat elbeszélő Ano­nymus művével szembeállítva nevezi az általa felhasznált szerkesztést a ke­resztény magyarok gestájának.47 Ezen a ponton bizonytalanság adódik tehát Kristó azon teóriájával kap­csolatban, amelyben éppen Riccardus tanúságtételére alapozva tételezett fel egy 13. század eleji gestaátdogozást. Erdemes-e vajon egy, az anonymusi elbe­széléstől eltérő redakcióval számolnunk egy olyan forrás alapján, amelynek a magyar őstörténettel kapcsolatos állításai ráadásul elég jól rímelnek a névtelen jegyző Gesta Hungarorumának adataival?48 A pannóniaiak római legelőjének (pascua Romanorum) hagyománya mellett mind a hét vezér motívumát, mind pedig Szent István térítő szerepének kiemelését megtalálhatjuk Anonymusnál, és ugyancsak fellelhetjük nála annak az információnak a párhuzamát, misze­rint keleti hazájukat a magyarok azért hagyták el, mert annak földje őket eltartani már nem tudta.49 Azt, hogy a Riccardus-jelentés hátterében esetlegesen mégis elképzelhető egy újabb keletkezésű, ám Anonymus gestájától eltérő forrás, a következő meg­fontolás támaszthatja ugyanakkor alá: Kézai — ahogyan azt Györffy György megállapította — kijegyzetelhette ugyan Anonymus históriáját,50 ám a regé­nyes gesta szó szerinti átvételek formájában már csak azért sem épülhetett be a krónikaszerkesztésekbe, mert a kortársak is tisztában lehettek az elbeszélés mesés mivoltával. Ha pedig ez így lehetett, akkor a domonkos szerzetesek alig­ha akarhattak volna útnak indulásuk előtt éppen Anonymustól nyerni tájékoz­tatást. Kristó érvelésében hangsúlyozta azt is, hogy az Inventum fuit in gestis Ungarorum Christianorum (...) felvetéssel bevezetett egység olyan információt is tartalmaz, amelyet Anonymusnál nem olvashatunk: Ungaria maiorról és a keleten maradt magyarokról nem szól a névtelen jegyző.51 46 Pauler Gyula: A magyarok megtelepedéséről. I—II. közi. Századok 11. (1877: 5., 6.). 373-396., 481^199., kül. 379.: 1. sz. jegyz.; Szilágyi Loránd: Az Anonymus-kérdés revíziója. I—II. közi. Századok 71. (1937) 1-54., 136-202., kül. 202.: 1. sz. jegyz.; Csóka J.L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 668-669. 47 Kristó Gy.: Egy 1235 körüli Gesta Ungarorum i. m. 229-230.; Uő.\ A történeti irodalom i. m. 42. 48 Ld. Deér József szövegkritikai megjegyzéseit a Sciptores rerum Hungaricarum kiadásában: Relatio Ricardi i. m. 535-536.: 2. sz. jegyz. 49 „Quapropter septem principales persone, qui Hetumoger dicti sunt, angusta locorum non sufferentes ea maxime devitare cogitabant.”; „(...) terra Pannonie pascua Romanorum esse dicebatur (...)”; „(...) beatus rex Stephanus verba vite predicaret et Hungaros baptizaret (...)” - Anonymus 37., 46., 117. 50 Györffy Gy. : Krónikáink i. m. 138. 51 Kristó Gy.: Egy 1235 körüli Gesta Ungarorum i. m. 230. Ellenérvet természetesen itt is hoz­hatnánk. Az őshazában maradt magyaroknak valamiféle régi emléke élhetett Magyarországon még II. András uralkodásának végén is, de népünk Nyugat-Ázsiában élő töredékeiről a keleten megfor­dult utazók révén is érkezhettek hírek a Kárpát-medencébe: mindezek együttesen ösztönözhették az európai expanziós tervek korában a domonkosokat Magna Hungária felkutatására. Való igaz, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom