Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
310 CSÁKÓ JUDIT részletesen nem szólt — kitartott a magyar krónikák őstörténeti vonatkozásait újratárgyaló 1993. évi írásában is.35 A kérdést hasonlóképpen látta 1963-ban egyetlen, a rectorválasztásra vonatkozó szöveghely vizsgálata alapján Horváth János,36 majd tíz évvel később — Györffy nyomán — Szűcs Jenő is amellett foglalt állást, hogy Kézai minden bizonnyal támaszkodhatott a névtelen krónikás alkotására. Ehhez hozzáfűzte azonban, hogy míg Anonymus közvetlen hatása tetten érhető Kézai hun és magyar históriájában, addig nincs erre utaló nyom a bővebb krónikák szövegében. IV László udvari papja tehát — Szűcs vélekedésének megfelelően — ismerhette a regényes honfoglalás-történetet, ám elődje, Ákos mester nem aknázhatta azt ki.37 Györffy teóriája, miszerint III. Béla egykori jegyzőjének gestája használatban lehetett még a 13. század utolsó harmadának Magyarországán, Kristó Gyula előtt sem volt ismeretlen. A gestaszerkesztmény redakciós fázisai kapcsán már idézett, a Magyar Könyvszemle hasábjain publikált dolgozatában azonban — bár jelezte a kettejük álláspontja között feszülő ellentétet — a szegedi középkorász nem tette mérlegre Györffy egyes argumentumait: írásában eltérő véleményének alátámasztására saját érveket sorakoztatott fel. Összegezzük most röviden a tanulmány gondolatmenetét! A szegedi kutató úgy látta, hogy a Quid plura!, illetve Quid ultra! frázissal záruló, sok esetben az iter hystorie teneamus mondattal is megerősített anonymusi passzusok korábbi írott forrásra vezethetőek vissza: ezt a tézist támasztaná alá az, hogy a részletek szöveg szerinti egyezéseket mutatnak az Árpád-kori elbeszélő hagyománnyal (Kézai történetével, a krónikakompozícióval, illetve a Gellért-legendával). Míg a kitérők egyike sem sorolható az Anonymus művének specifikumát adó epizódok közé, addig a későbbi krónikásoknál a névtelen jegyző gestájának jellegzetességei sorra elmaradnak: ezek a szövegek látszólag ismerik csupán Anonymust. Mindebből Kristó számára az alábbi következtetés adódott: az, ami közös a krónikában és Anonymusnál (vagyis a rokonítható szövegkörnyezetben előforduló azonos szavak és kifejezések), közös forrásra megy vissza, ami csak Anonymusnál olvasható, nyilván saját alkotása volt vagy maradt,38 A feltételezett közös kútfőben a szegedi professzor azért látott egy, a 12-13. század fordulóján keletkezett gestaszerkesztést, mert több olyan részletet, amelyet Anonymusnál a Quid ultra!, illetve Quid plura! fordulat zár le, ebben az időszakban foglalhattak először írásba Magyarországon: ilyen lehetett például az Óbudára mint Attila városára vonatkozó hagyomány.39 35 Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések - új válaszok. Bp. 1993. 6-10., 137-146., 186-187. A Scriptores rerum Hungaricarum 1999. évi reprint kiadásához fűzött utószavában Veszprémy László is azt a véleményt hangozatja, miszerint Kézai ismerte a névtelen jegyző művét (Szovák Kornél - Veszprémy László: Krónikák, legendák, intelmek. Utószó. In: SRH II. 721- 799.: 734.). Ld. még: Veszprémy László: A hun-magyar hagyomány alakulása és a tatárjárás. Hadtörténelmi Közlemények 104. (1991: 1.) 22-33.: 30. 36 ifj. Horváth János: A hun-történet és szerzője. Irodalomtörténeti Közlemények 67. (1963: 4.) 446-476.: 454. L. még US.: E mester i. m. 282. 37 Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában. Századok 107. (1973: 3^4.) 569-643., 823-878.: 598-599.: 106. jegyz.; 868. 38 Kristó Gy.: Anonymus magyarországi i. m. 173. 39 A szövegpárhuzamokat 1. Kristó: Anonymus magyarországi i. m. 167-170.