Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
311 A helyzet azért is érdekes, mert évtizedekkel később — lényegében érdemi indoklás nélkül — Kristó már Györffy hipotézisét fogadta el. Az újabb kutatás teljes joggal mutatott rá arra, hogy a magyar krónikás anyag és Anonymus között kettős kapcsolat, kölcsönhatás áll fenn: Anonymus is merített valamelyik krónikából, viszont a későbbi, XIII. századi krónikások (Ákos mester, Kézai Simon) is ismerték és használták a névtelen jegyző munkáját — olvashatjuk a kérdés kapcsán az 1994-ben megjelent feldolgozásban.40 Akadémiai székfoglaló előadásában — amelyet a magyar őstörténet egy részletének, Előd alakjának szentelt — a szegedi professzor egész teóriát épített arra a — dolgozatában egyébként immáron szövegfilológiai érvvel is megtámogatott — feltevésre, miszerint Anonymus Gesta Hungaroruma a 13. század második felének Magyarországán is használatban lehetett. A kristói életmű belső ellentmondásait jól mutatja, hogy egyik jegyzetében korábbi — valójában ellentétes álláspontot képviselő — tanulmányát is a hipotézis egyik képviselőjeként adta meg.41 Az Előd-kérdést körbejárva maga Kristó is megállapította tehát, hogy Anonymus és Kézai közös motívumai mögött nem kell szükségképpen közös forrást látnunk: bizonyos elemek — így a turulmonda vagy a hét vezér névsora — minden bizonnyal a névtelen jegyző révén kerültek be írásbeliségünkbe.42 A szegedi történész első — igaz, csupán korábbi írásaiban megjelenő — érvét elvethetjük tehát, amikor egy 12. század végi - 13. század eleji krónikaátdolgozás nyomait keressük. 2. Vissza kell mindezek után kanyarodnom ahhoz a jelen dolgozat elején már idézett forráshoz, amely Kristónak a 13. század eleji szerkesztésről vallott elképzelésében kulcsszerepet játszott: a Riccardus-jelentés tanúságtételéhez. Mit igazol vajon a magyarok történetére mint a domonkosok információforrására hivatkozó útleírás? Mennyiben vonhatunk le a szövegből a magyar elbeszélő hagyomány fejlődésére nézve következtetéseket? A jelentés azon sorai, amelyeket a problémakör tárgyalásához górcső alá kell vennünk, a következőképpen hangzanak: A keresztény Magyarok Történetébe/! azt találták, hogy van egy másik, nagyobb Magyarország, ahonnan a hét vezér népével együtt kiköltözött, hogy lakóhelyet keressen magának, minthogy földjük a lakók sokaságát eltartani nem tudta. Miután sok országon áthaladtak és pusztítottak, végül elérkeztek arra a földre, melyet most Magyarországnak neveznek, akkor pedig a rómaiak legelőjének mondottak. Ezt választották maguknak lakóhelyül a többi földek közül, meghódítván a népeket, amelyek akkor itt VOLT-E KRÓNIKÁSA II. ANDRÁSNAK? 40 Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 40. 41 Kristó Gyula: Előd. A magyar őstörténet- és krónikakutatás egy fejezete. Bp. 2000. (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián) 2.: 5. sz. jegyz. 42 Kristó: Előd i. m. 15-16.; Uő.: Magyar historiográfia i. m. 13. Itt jegyezném meg, hogy a turulmondával kapcsolatban nemrégiben ellentétes véleményt fogalmazott meg Szabados György. Szerinte a történetet — amely már az ősgestáhan is szerepelhetett — régi, romlott gestaszövegből vehette át és torzíthatta el Anonymus (Uő.: Új szempont a turulmonda értelmezéséhez. Hitel 20. [2007: 12.] 105-110.; Uő.: Ünődbeli asszony. A turulmonda újraértelmezésének két ellenpróbája. In: Ghesaurus. Tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapjára. Szerk. Csörsz Rumen István. Bp. 2010. 23-34.). Szabados téziseinek cáfolatára 1. Szőcs Tibor: A turul-monda szövegkapcsolatai a középkori írásos hagyományunkban. In: Középkortörténeti tanulmányok 6. Szerk. G. Tóth Péter - Szabó Pál. Szeged 2010. 249-259.
