Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
306 CSÁKÓ JUDIT szerkesztést követő újabb redakció a 997. és az 1167. esztendők közötti időszak hazai históriájának vonatkozásában lehetett a leginkább részletes: a krónikakompozíció ezen fejezetei mind szókincsükben, mind pedig stílusukban egységesek. A gesta franciás műveltségű átdolgozója adhatott tájékoztatást — igaz, valószínűleg még igen röviden — a magyar történet kezdeteiről, és szólhatott a 12. század végének eseményeiről is. Az ikerművekként aposztrofált anonymusi Gesta Hungarorum, illetve a keresztény magyarok gestája sosem kapcsolódtak össze: míg a névtelen jegyző műve — Kristó szavaival élve — kívülrekedt a krónikaszerkesztéseken, addig a Riccardusnál is említett 13. század eleji gestaátdolgozás beépült a későbbi elbeszélő tradícióba. A kérdéses redakció a kontinuus krónikaírás hagyományai következtében felolvadt későbbi, immár tatárjárás utáni krónikások alkotásaiban, s bár szövege viszonylag kevés változtatáson esett át, önálló művének „felszívódása” elegendőnek bizonyult arra, hogy e jeles gestaíró személye és írásműve is a krónikairodalom ingoványába merüljön. Szövege viszont azért nem szenvedett lényeges átalakításokat, mert a tatárjárás előtt a magyar krónikatörzsnek újabb folytatója őutána már nem akadt. Kristó tehát — annak ellenére, hogy Gizella alakjának utólagos befeketítése húsz esztendővel korábban még súlyos érvet szolgáltatott számára egy 1235 körüli krónikaszerkesztés meglétére — 1994-ben nem látszik számolni annak lehetőségével, hogy a Gertrúd-merényletet követően lényegesen átdolgozáson ment volna keresztül a gesta.23 A 13. századi első felében keletkezett redakciós fázis(ok), illetve a negatív színekkel megrajzolt Gizella-portré vonatkozásában Kristónak ismételten állást kellett foglalnia, amikor annak a kérdéskörnek szentelte figyelmét, hogy miként is ábrázolta Szent Istvánt és családját Árpád-kori történeti irodalmunk. Tanulmányában két 13. századi gestaszerkesztésről ejtett szót. A 12. század végére — a 13. század elejére helyezett egy olyan redakciót, amelyben — egy II. Géza- vagy esetlegesen III. Béla-kori krónikaszerkesztéshez képest - módosult a Vazul-hagyomány, mégpedig oly módon, hogy a szent király alakját a történetíró tisztára mosta: Vazul megvakítójaként alighanem azt a Sebust tüntethette fel, aki a 14. századi krónikakompozícióban az immár gonosz Gizella oldalán is megjelenik. A királynét negatív színezetben megjelenítő tradíció — Gertrúd alakjának hatására — később, a 13. század közepe táján kerülhetett csupán lejegyzésre Magyarországon. A hagyományt, amely a Vazul-merényletért Szent István hitvesét tette felelőssé, és Orseolo Péter nővérének mondta Gizellát, talán már IV Béla korában illeszthették csupán be a krónikába, ám elképzelhető az is — legalábbis Kristó szerint —, hogy az elbeszélés II. András uralkodásának végén, Béla ifjabb király környezetében keletkezett.24 Végezetül nézzük, hogyan összegezte korábbi megállapításait Kristó 2002-ben a középkori történetírásunkkal kapcsolatos eredmények szintézisét adó Magyar historiográfia lapjain! A keresztény magyarok gestájának vonatkozásában a szegedi történész lényegében korábbi téziseit foglalta össze, ám most tágabb időhatárokat 23 Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 98-134. - Az idézet helye: 133. 24 Kristó Gyula: Szent István és családja az Árpád-kori történetírásban. In: Uő.: írások Szent Istvánról és koráról. Szeged 2000. 195-227., kül. 217-219., 221-226.
