Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
304 CSÁKÓ JUDIT I. Nézzük elsőként is, hogyan vélekedett különböző munkáiban Kristó Gyula a számunkra érdekes gestaátdolgozás — avagy -átdolgozások — kérdésköréről! A szegedi professzort a téma harminc esztendőn keresztül foglalkoztatta: a hipotetikus krónikaszerkesztés(ek)re — hol mindössze érintőlegesen, hol pedig részletezőbb elemzést adva — több írásában is visszatért. Az egyes állásfoglalásokat nem egyszer évtizedek választották el egymástól: a feldolgozások megjelenése között eltelt idő is magyarázza, hogy egy-egy árnyalattal módosította elképzeléseit. Kristó a 13. század eleji gestaszerkesztés problematikájára már 1970-ben kitért: ekkor azt vizsgálta, hogyan használta fel a 6. századból való Exordia Scythicát,15 illetve Regino prümi apát 10. századi krónikáját16 a hazai történeti irodalom. A következőket állapította meg: Míg az előbbi munkát feltehetőleg Anonymus aknázhatta ki első ízben Magyarországon, addig Regino beszámolója (vagyis inkább annak Adalbert által készített, a 907-967 közötti eseményeket elbeszélő folytatása) megelőzőleg is ismert lehetett hazánkban. Egy, a 12-13. század fordulóján keletkezett gestaszerkesztésben megjelenhetett — az imént említett Continuatio Reginonis tanúságtétele nyomán — nem csupán a szkíta-magyar azonosság gondolata vagy Szkítia földrajzi elhelyezkedésének leírása, de a kalandozások valamiféle bemutatása is. Anonymus — amellett, hogy támaszkodhatott ezen magyar gestaszerkesztés szövegére — újra elővette Regino művét (annak continuatioját), és bekerült forrásai közé az Exordia Scythica is.17 Ezt a gondolatmenetet folytatta Kristó, amikor Anonymus magyarországi írott forrásairól szólva a névtelen jegyző Quid plura!, illetve Quid ultra! fordulattal lezárt passzusai mögött hazai gestaszöveget sejtett: azt a 12. század végi - 13. század eleji átdolgozást, amelyről szerinte egyébként Anonymus és Kézai közös motívumai is árulkodnának.18 Az utóbb említett dolgozat megállapításaira utalt később a szegedi középkorász, amikor a magyarországi hunhagyomány eredetét kutatva úgy foglalt állást, hogy az Attila városára vonatkozó tradíció és Óbuda Etzilburg megnevezése jelen lehetett már az Anonymus forrásául szolgáló 1200 körüli gestaredakcióban is.19 (Meg kell itt jegyeznünk, hogy Kristó ezen írásaiban azon alapfeltevésből indult ki, miszerint Anonymus regényes históriáját Kézai nem ismerhette: ennek megfelelően úgy látta, hogy a két gesta előadásában mutatkozó párhuzamok — így a Regino felhasználására 15 Vö. Fóti József Lajos: Góg és Magóg. Irodalomtörténeti Közlemények 23. (1913: 1.) 28-59., kül. 54-59. 16 RF IX/4. 459-461.; Kóta Péter: Regino. In: KMTL 572. 17 Kristó Gyula: Az Exordia Scythica, Regino és a magyar krónikák. Filológiai Közlöny 16. (1970: 1-2.) 106-115. 18 Kristó Gyula: Anonymus magyarországi írott forrásainak kérdéséhez. Magyar Könyvszemle 88. (1972: 3-4.) 166-174. 19 Kristó Gyula: Volt-e a magyaroknak ősi hun hagyományaik? In: Uő.: Tanulmányok i. m. 313-329., kül. 314-315. A tanulmány korábbi megjelenését 1. in: Előmunkálatok a magyarság néprajzához. III. Mítosz és történelem. Főszerk. Ortutay Gyula, szerk. Hoppál Mihály - Istvánovits Márton. Bp. 1978. 55-64.
