Századok – 2015
2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései
270 BÁCSATYAI DÁNIEL Hervay ugyanakkor joggal figyelt fel a Donzyak és Egres anyaapátságának kapcsolataira. A család és Pontigny összeköttetései azonban csak akkor váltak élénkké, amikor a família megindult a felemelkedés útján, s ez jóval III. Béla és hitvese halála után, évtizedekkel az egresi alapítás után történt. 1199-ben IV Hervé feleségül vette Courtenay Péter idősebb leányát, Matildát, aki a neversi grófi címet hozta magával a házasságba. Amikor Péter Konstantinápoly uralkodója lett (1216), vejére hagyta Tonnerre grófságát, s halála után Hervét illette az Auxerre grófja cím is. Nevers, Auxerre és Tonnerre grófjai már a 12. században is számos alkalommal kitüntették bőkezűségükkel Pontignyt. V Vilmos halála után Courtenay Péter a fiatalon elhunyt gróf leánytestvérével, Ágnessel kötött házassága révén megszerezte a grófi címeket, s adakozó kedvben nem maradt el elődei mögött; sőt — mint látni fogjuk — 1204-ben úgy határozott, hogy második feleségével, Flandriái Jolántával együtt Pontigny apátságában helyezzék örök nyugalomra.* 42 A Courtenay-k rövid életű nevers-i, auxerre-i, és tonnerre-i grófsága után Péter örökösei, Matilda és IV Hervé folytatták a hagyományt, s ők is a kolostort választották temetkezési helyül.43 Látható tehát, hogy a Donzy család egyes tagjai csak 1217 után kezdtek szoros kapcsolatot ápolni Pontigny-vel, s ezt nyilvánvalóan nem mint Donzy urai, hanem mint Nevers, Auxerre és Tonnerre grófjai tették. Nem szól tehát semmi amellett, hogy Rajnáid antiókhiai vagy Anna leánya konstantinápolyi környezetében Pontigny-ből származó szerzetesek lettek volna. Valójában Rajnáid fejedelem és leánya ciszterci kapcsolatai sem lehettek különösebben élénkek. Sikertelen alapítási kísérletek44 után 1157-ben jött létre a rend első szentföldi kolostora, a Morimondból alapított Belmont, amely hajdan a Tripoliszi Grófság területén volt.45 Második házuk, a nyomtalanul elenyészett Salvatio (1161) Jeruzsálem közelében feküdhetett, akárcsak Belmont filiája, az 1169-től működő Sanctus Johannus in Nemore néven emlegetett apátság.46 Az alapítások mögött Bernard Hamilton Clairvaux-i Szent Bernát hatását sejti, aki levelezésben állt Melisenda jeruzsálemi királynővel.47 Az Antiókhiai Fejedelemség területén nem volt apátságuk, s kolostoraik megjelenésére Bizánc területi szól, hogy Chátilloni Rajnáid — ha róla van szó — a Donzy família tagja volt, s törvénytelen származása közrejátszhatott abban, hogy a Szentfoldön próbált szerencsét. 1151-ben már ott tartózkodott, de európai birtokáról — amint láthattuk — vélhetően csak 1153-ban mondott le. 42 Machovich V: A magyar-francia cisztercita kapcsolatok történetéhez i.m. 277-278; Le premier eartulaire i. m. 319, Nr. 305. 1181-ben V Vilmos és Ágnes édesanyja, Matilda is tett alapítványt Pontigny számára, hogy emlékezzenek meg elhunyt férje, Guy lelki üdvéről, amiből talán arra következtethetünk, hogy a néhai grófot itt temették el. L. uo. 93-94, Nr. 13. 43 René De Laspinasse: Hervé de Donzy, comte de Nevers. Nevers 1868. 70; Utlrich] Mattejiet: Hervé IV von Donzy. In: Lexikon des Mittelalters IV 2185. 44 Ezekre 1. Denys Pringle: Cistercian Houses in the Kingdom of Jerusalem. In: The Second Crusade and the Cistercians. Szerk. Michael Gervers. Saint Martin’s Press, New York 1992. 183-184. 45 Bernard Hamilton: The Cistercians in the Crusader States. In: One Yet Two. Monastic Tradition East and West. Szerk. Basil Pennington. Cistercian Studies Institute, Kalamazoo MI 1976. 405—407. (=Bernard Hamilton: Monastic Reform, Catharism, and the Crusades 900-1300. [Variorum Collected Studies Series 97.] London 1979. 405-422). 46 Hamilton, B.: The Cistercians in the Crusader States i. m. 407; Pringle, D.: Cistercian Houses i. m. 185. 47 Hamilton, B.: The Cistercians in the Crusader States i. m. 406.
