Századok – 2015
2015 / 6. szám - KRÓNIKA - Bak Borbála: Emlékezés Unger Mátyás "tanár úrra" (Lébény, 1921. január 30.-Helsinki, 1985. november 5.)
KRONIKA 1581 I—III. osztályos tankönyvek megírására, a korábbiak átdolgozására vállalkozott. 1957-ben jelent meg III. osztályos gimnáziumi tankönyve, amelyet a gyakorló tanárok elismerése mellett a tudományos körök is figyelemre méltattak. Szabolcs Ottó — hosszú éveken át volt kollégája és barátja — az „első, maradandó” és mintául szolgáló tankönyvként értékelte. A tankönyvhöz 1958-ban, a forrásfeldolgozó órák munkáját segítendő, új történelempedagógiai műfajt képviselő tanári segédkönyve is megjelent. Ugyanebben az évben adták közre tankönyvét a nemzetiségi iskolák részére szlovák, német, román és szerb-horvát nyelven, majd 1962-ben és 1963-ban átdolgozott kiadásaik is megjelentek. Unger Mátyás a tankönyvekkel, a forrásfeldolgozással kapcsolatos tapasztalatairól, az új módszerek elméleti kérdéseiről, bevezetésük gyakorlati lehetőségeiről a Köznevelés, a Történelemtanítás, és a Századok című folyóiratokban publikált rendszeresen. Ugyancsak a történelemtanítás jobbá tételét, megújítását, a középiskolai történelemtanítás és a történettudomány kapcsolatának megteremtését, majd szorosabbra fűzését tűzte ki céljául, amikor 1962-ben a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának elnöke lett. A tisztséget 1985-ig, haláláig töltötte be. Az MTT Tanári Tagozata elnökeként kezdeményezte az 1967. évi Országos Történelemtanítási Konferenciát. 1969-ben a budapesti és debreceni III. Nemzetközi Történelemtanítási Szimpózium egyik főrendezője volt. Az MTT Tanári Tagozata elnökeként az Országos Pedagógiai Intézettel együttműködve egyik szervezője és aktív munkatársa volt az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeknek. 1963-ban visszahívták az ELTE BTK Középkori Magyar Történeti Tanszékére, ahol 1969-ig adjunktusi, 1969 és 1984 között docensi, majd 1984-től 1985-ben bekövetkezett haláláig egyetemi tanári besorolásban dolgozott. Az egyetemre történő visszatérését követően a 16-18. századi magyar történelem kérdésköréből hirdetett főkollégiumot. Előadásain a magyar társadalomtörténettel, a török elleni küzdelmekkel, a Habsburg Birodalom és a magyar rendiség viszonyával foglalkozott, szemináriumain a korszak gazdaság- és társadalomtörténete mellett a hadtörténet kérdéseit dolgozta fel hallgatóival. Több féléves szakkollégiumán — az akkor igencsak kényes kérdésnek számító — Erdély történetét tűzte ki feldolgozás tárgyául. A végzés előtt álló hallgatóknak hirdette meg a történelmi források középiskolai felhasználásával foglalkozó két féléves speciális kollégiumát. A nappali tagozaton tartott órái mellett rendszeres oktatója volt az esti, a kiegészítő tagozaton tanulóknak is, és kezdettől fogva, szervezőként és előadóként is részt vett a középiskolai tanárok egyetemi továbbképzésében. Rendszeresen közreműködött a Fővárosi Pedagógiai Intézet továbbképzéseinek tudományos programjában is. 1972-ben védte meg kandidátusi értekezését, mely A történelmi tudat alakulása középiskolai történelemtankönyveinkben a századfordulótól a felszabadulásig címmel két kiadásban is megjelent. Egyetemi oktatómunkája mellett éveken át titkára volt az ELTE Bölcsészettudományi Kara Módszertani Bizottságának, az Oktatási Minisztérium Történész Szakbizottságának, a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségi Közoktatási
