Századok – 2015
2015 / 6. szám - KRÓNIKA - Bak Borbála: Emlékezés Unger Mátyás "tanár úrra" (Lébény, 1921. január 30.-Helsinki, 1985. november 5.)
1582 KRÓNIKA Bizottsága Társadalomtudományi Albizottságának. Valamennyi bizottsági tagságát, titkári, elnöki tisztét nem csupán tisztségként tekintette. A megbízásokban mindig a megoldandó és az aktív közreműködést kívánó tevékenységet látta, a vállalt és reáháruló feladatokat mindig maradéktalanul megoldotta. 1978-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karának oktatási dékán-helyettese lett. Hat éven át viselt tisztségében — többek között — az egyetemi tantervi reform megszervezése, a kiegészítő szakos képzés hatékonyabbá tétele, a felvételi rendszer és a kari oktatás összehangolása mellett naponta foglalkozott a hozzáforduló hallgatók egyéni kérdéseivel, tanulmányi gondjaik megoldásával. Mindezek mellett, Elekes Lajos professzor hosszas betegsége idején, majd halála után, 1982/1983-ban a Középkori Magyar Történeti Tanszék vezetője volt. 1983 szeptemberétől a Történelmi Szakmódszertani Tanszéki Szakcsoport vezetésével is megbízták. Dékán-helyettesként is folytatta azt, az 1960-as évek elején megkezdett munkáját, amelynek a külföldi tankönyvekben megjelenő Magyarország-kép szükséges korrigálása, illetve az egyeztetésben résztvevő országok történelmének tankönyveinkben szereplő vizsgálata és közös megállapodás alapján történő korrekciója volt a célja. A tankönyvkiadókban folytatott megbeszélései nyomán és a nemzetközi tankönyvbizottságok szakértőjeként, vezetőjeként több alkalommal nyílt lehetősége arra, hogy tárgyaljon az egykori Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Lengyelország és Ausztria szakdelegációinak tagjaival. Közülük többekkel éveken át tartó barátságot alakított ki. Előkészítő munkálatokat végzett a román-magyar és a holland-magyar bilaterális tankönyvi tárgyalások lebonyolításához. A tankönyvek mellett az azokhoz kapcsolódó történelmi atlaszok vonatkozó lapjait is elemezte. 1976-ban az UNESCO szakértői tanácskozásán képviselte Magyarországot. 1985-ben utolsó útja alkalmával, már súlyos betegen, Helsinkibe utazott. Itt az általa vezetett delegációnak a finn-magyar tankönyvegyeztetés munkálatainak előkészítése volt a feladata. A Helsinki Magyar Intézettől kapott felkérésre A török hódítás és hatása Magyarország történetére címmel készült előadásra. A tárgyalások megkezdése előtt, az előadás megtartására indulva, „kötelességteljesítés közben” érte a halál. 1959-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója elismerést kapta, majd 1975 decemberében a „Szocialista Kultúráért” kitüntetéssel ismerték el munkáját, és 1978 júniusában a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapta meg. Már halála után, 1986 áprilisában tüntette ki Molnár Erik emlékéremmel „kiemelkedő tudományos és közéleti tevékenységéért” a Magyar Történelmi Társulat. A Tanár Úr nevét 1990-től a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány „Unger Mátyás” szakalapítványa őrizte. Az Alapítványt Glatz Ferenc akkori művelődési miniszter hívta életre. 2011-ben kormányhatározattal az Alapítványt megszüntették és a következő évben az új célokkal újjászervezett Pro Renovanda Cultura Hungáriáé pályázati kiírásaiban a korábbi, „Unger Mátyás” szakalapítvány már nem szerepelt. 1977 augusztusában a 700 éves Sopron ünnepségei keretében ugyancsak részben ő szervezte a képzősök programját, találkozóját. Ebből az alkalomból
