Századok – 2015
2015 / 6. szám - KRÓNIKA - Bak Borbála: Emlékezés Unger Mátyás "tanár úrra" (Lébény, 1921. január 30.-Helsinki, 1985. november 5.)
1580 KRÓNIKA A háború utolsó hónapjaiban ő is nyugat felé vonult egységével, majd az ausztriai Steyerben hadifogságba esett és 1945-től 1947-ig Szovjet-Orményországban, a Jereván melletti 7115/1. számú tábor foglya volt. 1947 augusztusában visszahelyezték csepeli állásába, ahol a megújult iskolában a következő év őszén igazgató lett. A háromezer szakmunkást képző iskola szervezését, pedagógiai irányítását végezte, emellett tanított is. 1950-ben, a Munkaerő-tartalékok Hivatala (MTH) átszervezte a hazai szakoktatást és átvette a Rákosi (Csepel) Művek üzemi iskoláját. Ezt követően az ipari tanulók képzésével kapcsolatos elvi nézetkülönbségek miatt az iskola vezetéséről lemondatták és visszahelyezték tanári beosztásba. 1948-ban régi vágya teljesült, amikor sikeres felvételi után beiratkozhatott rendes hallgatónak a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara esti tagozatára, magyar és történelem szakra. Tanulmányai lezárásaként 1952-ben kitűnő minősítéssel kapott középiskolai tanári diplomát. 1952 tavaszán az Eötvös Loránd Tudományegyetemre hívták oktatónak. 1955 nyaráig tanársegédként a magyar történelem 1526-1849 közötti szakaszáról szakszemináriumokat, majd előadásokat tartott a Bölcsészettudományi, illetve az abból kiváló Történettudományi Kar Középkori Magyar Történeti Tanszékén. Érdeklődése kiterjedt a reformkor kérdéseire is, több szaktudományos dolgozatot írt erről a korszakról. Közvetlen kollégái mellett a Kar vezetői is elismerték munkáját, hallgatói szeretettel vették körül. Ennek ellenére az egyetemi „káderfejlesztés” terveibe mind kevésbé illett személye. Még 1947-ben, a csepeli ipari tanuló iskolában lett az SzDP tagja, s az egyesülés után automatikusan MDP-tag. 1953-ban azonban kizárták a pártból, a család tagjait és őt magát is kuláknak minősítették. A Jobboldali elhajlásról” hozott 1955. évi márciusi párthatározat nyomán elmozdították egyetemi állásából és áthelyezték középiskolai tanárnak a Fáy András Gimnáziumba, ahol 1955 és 1957 között a történelem mellett magyar irodalmat is tanított, és osztályfőnöke lett az egyik osztálynak. Ezt a „kedvenc osztályát” három éven át még akkor is tanította, majd le is érettségiztette, amikor már új munkahelyre, a Tankönyvkiadóba került. Unger Mátyás már középiskolai tanári tevékenysége mellett is több tankönyvet írt és több tankönyvpályázatot nyert meg. Ezért 1957-ben a Tankönyvkiadóba hívták, felelős szerkesztőnek, ahol 1963-ig dolgozott. Az ebben a hat évben kifejtett és önéletrajzaiban fél mondatban jelzett „kiterjedt tankönyvírói és szakdidaktikai munkásság” részletei rendkívüli szorgalmáról, munkabírásáról, kitartásáról és a történelemtanítás jobbítása iránti elkötelezettségéről tanúskodnak. Alapelvnek tekintette és egyben a korábbiakhoz képest újításként vezette be a tankönyvek leíró szövegeihez kapcsolódó történeti források tanórai és otthoni feldolgozását. Ennek a feladatnak megoldásához olvasókönyvek, forrásgyűjtemények közreadásával járult hozzá. Az új módszerek alkalmazását tanári segédkönyvek publikálásával könnyítette. A Tankönyvkiadóban töltött hat éve alatt az ipari tanulók részére (I., II. osztály) írt kiegészítő és kísérleti tankönyvek mellett ugyanennek a korosztálynak történelmi olvasókönyvet és a tanárok részére segédkönyvet tett közzé. A technikumokban tanulók részére az
