Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: "Önök mostantól független országok vezetői!" Szovjet csapatkivonás Magyarországról
SZOVJET CSAPATKIVONÁS MAGYARORSZÁGRÓL 155 Mivel mindkét fél ragaszkodott eredeti álláspontjához, a pénzügyi-elszámolási kérdésekben ezek a tárgyalások sem hoztak közeledést: a nézetkülönbségek a tulajdonjogi kérdésben, a környezetvédelmi károk mértékét illetően, valamint az átadásra kerülő objektumok értékében továbbra is fennmaradtak. Kádár Béla a tárgyalások eredményét úgy összegezte, hogy „a szovjet fél által kemény tárgyalási stílusban követelt eredmények elérése csak a kormány által jóváhagyott tárgyalási irányelvek feladásával történhetne meg.”142 A magyar tárgyalódelegáció vezetőjének az volt az álláspontja, hogy az alapvető magyar pozíció fenntartásával a tárgyalásokat egy későbbi időpontban kellene folytatni. A kormánymeghatalmazotti tárgyalások eredményei alapján azonban sikerült jegyzőkönyvileg megállapodni a kölcsönös követelések számbavételével, az ökológiai károk felmérésével, valamint a műszaki állapot meghatározással kapcsolatos metodikák kidolgozásában, amelyek alapul szolgálhattak a vagyonjogi, gazdasági és pénzügyi kérdések rendezéséhez. A jegyzőkönyvben foglaltakkal összhangban közös szakértői munkacsoportot hoztak létre az átadásra kerülő és már átadott létesítmények környezeti állapotának értékelésére, illetve a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásával összefüggő környezeti károk meghatározására. A munkacsoport a vizsgálatot 1990. október 12-én meg is kezdte. Ugyanakkor a miniszteri szinten elért megállapodással ellentétes lépésként 1990. október 1-jén Matvej Burlakov levelet adott át Annus Antalnak, amelyben Antall József és Katusev beszélgetésére hivatkozva felsorolta azokat az objektumokat (80 helyőrségben, mintegy 380 létesítményt), amelyeket le kívánnak bontani és elszállítani a szovjet elhelyezési körletbe. Ezek lebontásától azonban eltekintettek volna, ha a magyar fél az áttelepüléshez szükséges különböző árukkal kompenzálta volna az értéküket. Karácsony Imre a magyar kormánymeghatalmazott számára készített feljegyzésében azzal érvelt a szovjet álláspont elfogadása ellen, hogy ezzel feladnák azt a magyar pozíciót, amely szerint objektumokért járó kölcsönös követeléseket az egyszeri végelszámolás során kell rendezni. A helyzetet az is bonyolította, hogy a szovjet részről bontásra szánt kazánházak, transzformátor állomások az adott objektumok szerves részei voltak, azok bontását meg kellett volna akadályozni, viszont ehhez a magyar fél gyakorlatilag nem rendelkezett lehetőségekkel. A szovjetek által 1990. október 2-án átadott épület-értékelési metodikával kapcsolatban Karácsonynak az volt a véleménye, hogy annak célja a magyar állagmegóvási igények minimalizálása és a folyamatos fizetés feltételeinek biztosítása volt; ezért ezzel kapcsolatban halogató taktikát javasolt. A tárgyalásokat magyar részről szakértői szinten 1990. november végén-december elején kívánták folytatni. Ezek során tekintettel kellett lenni arra, hogy ha a kormány bármilyen komolyabb pénzügyi-vagyonjogi engedményt tesz, az azonnal súlyos milliárdokkal terhelheti a költségvetést, másrészt, ha nem tesznek lényeges engedményt, akkor a kétoldalú gazdasági kap-142 Uo. sz. n. Feljegyzés dr. Antall József miniszterelnök úr részére. A magyar-szovjet csapatkivonási tárgyalások szeptember 27-ei plenáris ülésén elhangzott főbb megállapítások, 1990. szeptember 27.
