Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: "Önök mostantól független országok vezetői!" Szovjet csapatkivonás Magyarországról
156 BARÁTH MAGDOLNA csőlátókban jelentkezhet annak negatív hatása. A magyarok kompromisszumkészségét bizonyította, hogy egyetértettek azzal: a szovjet fél ún. „egyszeri feltöltéssel” 100 millió Ft-hoz jusson; ez a szovjet állam Magyarországon beszerzett javainak forintért történő eladásából adódott volna. A szovjet oldal még 1991 januárjában is azonnali pénzátutalást követelt a végelszámolás helyett. Újabb nyomásként — az áremelésekre hivatkozva — 1991. január 10-én a vasúti szállítási költségek és a közműdíjak átutalásánál fizetésképtelenséget helyeztek kilátásba, amennyiben az ingatlanok értékét rövid időn belül nem kapják meg.143 1991. január 11-én szovjet kezdeményezésre találkozóra került sor a Honvédelmi Minisztériumban a kormánymeghatalmazottak részvételével. A megbeszélésen szóba kerültek a kormányközi tárgyalások felújítása, valamint a kormánymeghatalmazottak és szakértői munkabizottságok munkarendje, a még itt-lévő szovjet csapatok élelmiszerellátása, a magyarországi állomásozásuk történelmi hátterével kapcsolatos kérdések, valamint az anyagi-pénzügyi elszámolási ügyek, de az álláspontok változatlanul fényévnyire voltak egymástól.144 A magyar partnerek nem kis meglepetéssel fogadták A. Bodrasov szovjet követtanácsos közlését, miszerint J. E Grisin 1991. január 22-én tizenkét-tizenhárom fős küldöttséggel Budapestre érkezik a szovjet csapatkivonás kereskedelmi és pénzügyi kérdéseinek megtárgyalására. Annus Antal ugyanis Silov tábornoknak, a Déli Hadseregcsoport újonnan kinevezett parancsnokának azt javasolta, hogy a látogatásra a szakértői és kormánymeghatalmazotti találkozót követően, később kerüljön sor. Bodrasov hangsúlyozta, hogy ha Grisin útját elhalasztják, késni fog a szovjet adósság rendezésével kapcsolatos megállapodás, illetve csökken a kompromisszum létrejöttének esélye. A szovjet diplomaták a magyar felet vádolták azzal, hogy a helyzetet „feleslegesen élezik”, noha a világos magyar álláspont ellenére — miszerint a csapatkivonással összefüggő kérdéseket és a szovjet adósságtörlesztést nem lehet összekapcsolni — szovjet részről újból és újból próbálták „felülírni” a korábbi megállapodásokat és nyomást gyakorolni a magyar tárgyalókra.145 Mindezek hátterében feltehetőleg a szovjet katonai lobbi erősödése állt. 1991. január 27. és február 1. között a magyar szándékok ellenére mégis sor került a tárgyalásokra a Jurij Pavlovics Grisin tengernagy által vezetett szovjet delegációval.146 A tárgyalásokon a szovjet fél ugyan korábbi álláspontjához képest lényegesen visszalépett, de egyoldalú lépések kilátásba helyezésével (a magyar kereskedelmi aktívumból a szovjet követelésnek megfelelő rész zárolása) kívánta kikényszeríteni az azonnali és folyamatos magyar fizetést. A szov-143 MNL OL XIX-A-88 (4. d.) Cserepes Tibor ezredes, irodavezető feljegyzése Annus Antalnak, 1991. január 10. 144 MNL OL XIX-A-88 (4. d.) Feljegyzés a magyarországi szovjet csapatkivonással megbízott kormánymeghatalmazottak találkozójáról, 1991. január 16. 145 MNL OL XIX-A-88 B/71/1991 (4. d.) Emlékeztető Berényi Lajos helyettes államtitkár és A. Bondrasov, szovjet követtanácsos, valamint I. Szevasztjanov közötti megbeszélésről, 1991. január 21. 146 A szakértői tárgyalásokon a moszkvai küldöttségen kívül részt vettek a Déli Hadseregcsoport, a szovjet nagykövetség és a kereskedelmi képviselet szakértői is. A mintegy 50 fős szovjet tárgyalódelegációval szemben a magyar küldöttség létszáma 20 fő volt.
