Századok – 2015
2015 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Varga Sándor: Popély Gyula: Felvidék, 1918-1928. Az első évtized csehszlovák uralom alatt
1562 TÖRTÉNETI IRODALOM A szerző kitűnően ír, szerkeszt, így könyve olvasmányos. Otthonosan mozog a 19. század első felének német, osztrák, magyar történetében, jól ismeri a korszak diplomáciatörténetét, a nagyhatalmak érdekeinek változásait. Könyvének bevezetőjében egy rövid historiográfiai bemutatást ad az általa vizsgált kérdésekről, ami segít az olvasónak, hogy elhelyezze ezt a munkáját a nemzetközi irodalomban, s a könyvet elolvasva aztán meggyőződhet a munka úttörő jellegéről. Csak biztatni lehet a szerzőt, hogy írja meg a hatvanas évek schleswigi - dán sztoriját, és akár egy összefoglaló munkát is Dánia 19. századi történetéről. Majoros István Popély Gyula FELVIDÉK 1918-1928 Az első évtized csehszlovák uralom alatt Kárpátia Stúdió. Budapest, 2014, 486 o. A Károli Gáspár Egyetem történész professzorának most megjelent tanulmánya, második kötete annak a monográfia sorozatnak, amely a történelmi Magyarországtól 1918 után elszakított északi területek magyar lakosságának történetét dolgozza fel, az idegen, csehszlovák állam területén. A sorozat első kötete már 2010-ben megjelent (Popély Gyula: Felvidék 1914—1920. Magyar Napló. Budapest, 2010, 438 o.). A szerző közlése szerint a készülő harmadik kötet az 1928-1938 közötti, a negyedik kötet pedig az 1939-1945 közötti évek történéseit lesz hivatott elemezni és ismertetni. A címben szereplő „Felvidék” fogalom gyakran képezi vita tárgyát, mivel többféle értelmezése lehetséges. Ebben a vonatkozásban nem is a földrajzi tartalma vitatott, hanem inkább magához a fogalomhoz kötődő vélt, vagy valós történelmi tapasztalatok, amelyek az elmúlt évszázad során kialakultak, és amelyek elsősorban, a szlovák felfogás szerint, negatív töltéssel ruházták fel. Jelen munka ismertetésekor, megelőzendő a félreértéseket, hasznosnak tűnik, magyarázatot fűzni magához a fogalomhoz. Maga a szerző a kötet előszavában elég szűkszavúan intézi el a kérdést, azzal „... hogy e Szlovákiának nevezett terület ezer éven keresztül a magyar állam szerves része, annak „felföldje”, „felvidéke” volt.” Ezen rövid megállapítás nyitva hagy egy egész sor vitatott kérdést és fölöslegesen teret adhat sehová nem vezető érzelmi vitáknak. Ezért visszanyúltunk Popély Gyula egyes korábbi tanulmányaihoz, ahol tágahb teret szentel a „Felvidék” fogalom geográfiai és történelmi meghatározásának. Történészek előtt jól ismert, hogy a 16. századtól kezdve a történelmi Magyarország északi megyéit magába foglaló földrajzi térséget többféle fogalommal jelölték. Magának a Felvidék kifejezésnek is gyakran eltérő az értelmezése, illetve az értelmezésétől függően más-más kiterjedésű földrajzi tájegységet takarhat. Annál is inkább, mivel az ehhez kötődő fogalmak tartalmi változásokon is keresztülmentek, sőt még napjainkban sem egységes az értelmezésük. Nem is beszélve a „Felvidék” fogalomnak eltérő társadalom-politikai megítéléséről a mindenkori magyar-szlovák viszonyt tekintve. De lássunk Popély Gyula egyik korábbi munkájából egy rövid részletet: „Az impériumváltás után „Felvidék” névvel illették a Csehszlovákiához csatolt volt észak-magyarországi területek egészét, bár valójában ez az elnevezés nem fedte teljesen az egykori magyar Felvidéknek, mint tájegységnek, földrajzi fogalmát. A Felvidék államfordulat utáni, módosult fogalmához az északi hegyvidéken kívül már a Csallóköz, a Mátyusföld, a Bodrogköz, a Felső-Tisza vidéke is hozzátartozott, tehát a Csehszlovákiához került volt magyar területek összessége.” (Popély Gyula: Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlások tükrében 1918-1945. REGIO Könyvek. Budapest,1991.) Az 1918-1920-as államfordulatot követően tehát gyakorlatias szempontból terjedt ki a „Felvidék” fogalom geográfiai tartalma az említett területekre is, amelyek a magyar állam idején még kívül estek rajta. A fogalom azután a két háború közötti időszakban a revíziós törekvések következtében kapott a (cseh)szlovák politika szemében negatív besorolást. Ez a szemlélet mára ugyan enyhült, de a fogalomnak a szlovák fülek számára még mindig kellemetlen hangzása van. Szólni kell még Kárpátalja fogalmáról is, illetve az ezt jelölő földrajzi térségről, mivel a szerző részletesen foglalkozik e terület 1918-1928 közötti történéseivel, ebben az esetben is az ottani kisebbségben élő magyar lakosság viszonyait helyezzük előtérbe. Erről, az előbb idézett köte-
