Századok – 2015
2015 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ugrai János: Sasfi Csaba: Gimnazisták és társadalom Magyarországon a 19. század első felében.
ugyanakkor esetenként több síkon is egybevágva, illetve összeérve, olykor minimális átfedésekkel kerültek a gyűjteménybe. Fodor Pál tanulmánykötete az Oszmán Birodalom belső viszonyaival, fejlődésének alapvető kérdéseivel megismerkedni vágyó olvasók, illetőleg e területeken alapos ismeretekre törekvő kutatók számára egyaránt alapvető kézikönyv. A szerzőtől megszokott olvasmányos stílus vonzerejének egyik ékes bizonyítéka nemcsak az a tény, hogy — a kötet kiadási adataiból következtetve — egy éven belül második utánnyomására volt szükség, hanem az egyetlen recenziós példány iránti páratlan érdeklődés is, amely e sorok írójának legszűkebb környezetében is azonnal tapasztalható volt, s majdnem veszélybe sodorta az ismertetés elkészültét is. 1556 TÖRTÉNETI IRODALOM Kovács Nándor Erik Sasfi Csaba GIMNAZISTÁK ÉS TÁRSADALOM MAGYARORSZÁGON A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Korall. Bp., 2013. 446 o. Néhány éve jelent meg Barta János monográfiája a 18. századi Zemplén vármegye társadalmáról. Ennek a vaskos kötetnek az utószavában kesernyés kétellyel jegyzi meg a szerző: egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy a hatalmas apparátussal, komoly technikai segítséggel összeállított számítógépes adatbázisa lényegileg más vagy több információval gazdagította a korábbi évtizedek során felhalmozott tudást. A szerző azzal vigasztalja magát, hogy bár meghatározó áttörést nem ért el új módszerekkel gyűjtött és rendszerezett adataival, eljárásával mégis egy fontos korszakról tudott minden korábbinál részletesebb, pontosabb képet festeni, s felléphetett — legalábbis a rendelkezésre álló források tekintetében — a teljesség igényével, amelyet másként nem közelíthetett volna meg. (Iß. Barta János: „Ha Zemplin vármegyét az Utas visgálja...” Gazdálkodás és társadalom Zemplén megyében a 18. század végén. Debrecen, 2009. 368-371.) Önkéntelenül is eszünkbe jutott Barta János ezen vallomása, amikor Sasfi Csaba vaskos oktatástörténeti, oktatás-társadalomtörténeti könyvét olvastuk. Itt is nagy mértékben a számítógépen rendezhető adatokra, adatbázisokra támaszkodik a szerző, s szintén egy jelentős időszakról van szó, amelyről a kíváncsi kutató szeretne minél pontosabbat megtudni - netán valami forradalmi felfedezést tenni. S anélkül, hogy előreszaladnánk, kijelenthetjük, ezúttal is bebizonyosodik: csodák márpedig nincsenek, de legalább a teljesség illúzióját keltő, részletes tablókép megrajzolható immár egyre speciálisabb témákban, egyre korábbi évtizedekről. Sasfi Csaba évtizedek munkáját szintetizálja azzal, hogy a 19. század első felének gimnáziumi diáktársadalmát és a gimnáziumok társadalomban betöltött szerepét elemzi monográfiájában. Kutatási tevékenysége csaknem egyidős a hazai társadalomtörténet-írás eddigi utolsó nagy szakaszával, s nem utolsósorban a számítógépes kutatási módszerek lehetőségével. E kettőt szorosan egymás mellett kell megemlíteni, hiszen távolról sem arról van szó, hogy az irdatlan mennyiségű rekord bevitelével és különböző kombinációjával törne új eredményekre. Éppen ellenkezőleg: Sasfi mintaszerűen törekszik a források és az adattípusok kombinálására, s a kapott eredmények kontextusba helyezésére, s ezáltal az oktatás- és társadalomtörténeti tudásunk komplex bővítésére. Mindezt egy döntő jelentőségű időszakra vonatkozóan teszi. Nyilván minden kutató számára a saját korszaka a leglényegesebb — s ez alól e sorok írója sem kivétel —, s aztán a választását mindenki könnyedén meg is tudja magyarázni. De talán ezen túllépve is lehet érvelni amellett, hogy ha a magyarországi oktatásról van szó, a 19. század első fele az egyik legizgalmasabb terepe a történeti kutatásoknak. Olyan átmeneti korról beszélhetünk, ami eddig egyszer adódott az iskolázás múltjában. A tankötelezettség, a valóban mindenkire kiterjedő oktatás ideje még nem köszöntött be. Mária Terézia óta mégis egyre jobban érvényesültek az iskolázás központi szabályozására, szisztematikus megszervezésére irányuló törekvések. S emellett a polgárosodás folyamatában az iskola közüggyé vált, a reformkorban — s már az azt megelőző évtizedekben is — a művelt elit polémiájának egyik legfőbb elemévé lett. Egy tradicionális intézménytípus, az iskola (és