Századok – 2015
2015 / 6. szám - MŰHELY - Rab Virág: Gerard Vesseringnek és kapcsolatainak szerepe az európai gazdaság újjáélesztésében, 1919-1925
1536 RAB VIRÁG kell megjegyezni, hogy 1926-ig 67 külföldi, többségében német bankot alapítottak Hollandiában, melyek többsége legális holland cég volt.61 Vissering tehát 1919-től kezdve arra törekedett, hogy elősegítse a német gazdaság újra-integrálását a világgazdaságba. Azzal is tisztában volt, hogy a német gazdaság talpra állításához a holland hitelek nem lesznek elegendők, ezért is pártfogolt, minden olyan elképzelést (így Vanderlip 1919. május 1-jei memorandumát is), ami az európai gazdaság újjáépítését nemzetközi összefogás keretében (külföldi hitelekkel) célozta. A hálózatépítés szerepe az európai gazdaság rekonstrukciójában Már az 1919 őszi események (amszterdami találkozók) alapján megállapítható, hogy Vissering mindannyiszor tudatosan vállalta a közvetítő szerepét az európai gazdaság talpra állítása érdekében. A következőkben ugyanezt az angol bankelnökhöz, Normanhez fűződő kapcsolatának elemzésével támasztom alá. 1921 októberének elején újabb fontos amszterdami találkozóra került sor, amikor is a holland bankelnök Normannel és az amerikai Pierre Jay62-jel, a New York-i Federal Reserve Bank igazgatóságának elnökével az európai gazdaság helyzetét vitatta meg. Eredetileg Jay kért találkozót Visseringtől, aki a megbeszélésre meghívta angol kollégáját, Normant is. Az invitálás egyik fő oka az lehetett, hogy Vissering kulcsfontosságúnak ítélte a központi bankok együttműködését, ami egyébként is rendszeres információcserét, egyeztetést igényelt; másrészt Vissering kapcsolatrendszerén belül Norman fontos csomópont volt, kettejük kapcsolata ráadásul meglehetősen bizalmas és szoros volt. Gyakran találkoztak személyesen, még gyakrabban — ebben az időszakban átlagosan 8-10 naponként — váltottak levelet; hol Vissering utazott Londonba, hol Norman Amszterdamba.63 Kapcsolatukat egyenrangú partneri viszony, egyfajta szimmetria jellemezte. A holland szakember értékét tájékozottsága és „semlegessége” jelentette, az angol bankárét pedig személyes presztízse és befolyása adta. Ebből az is következett, hogy bizonyos szempontból kölcsönösen egymásra voltak utalva, Vissering több esetben Norman „meghosszabbított keze” volt. Bizonyos szituációkban ugyanis az angol bankelnök nem tudott volna cselekedni: ilyen helyzet volt, — a későbbiekben tárgyalt — kapcsolatfelvétel a vesztes Németország szakembereivel. Az angol-amerikai-holland tárgyalások folytatásának tekinthető Vissering októberi svájci (Zürich), majd németországi (Berlin) útja, melyek során nemcsak a két ország gazdasági és politikai szituációját ismerte meg, de azokat a bankárokat is, akik tevékenységük révén befolyással voltak mind a 61 Uo. 62 Pierre Jay (1870-1945), a Federal Reserve Bank, New York első elnöke. 63 Sayers nagyszabású könyvében - Norman, Vissering és a svéd bankár Moll levelezése és az utóbbiak londoni látogatásai alapján - arra a következtetésre jutott, hogy azok, vagyis az informális kommunikáció jobban hozzájárultak az együttműködés megalapozásához, ezen keresztül pedig a helyreállított nemzetközi aranystandard fenntartásához, mint a brüsszeli és a genovai konferenciák (1922), vagyis a hivatalos fórumok. R.S. Sayers i.m.161.
