Századok – 2015

2015 / 6. szám - MŰHELY - Rab Virág: Gerard Vesseringnek és kapcsolatainak szerepe az európai gazdaság újjáélesztésében, 1919-1925

GERARD VISSERING ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁG (1919-1925) 1537 svájci, mind a német gazdaságra.64 Vissering ez alkalommal négy napig tartóz­kodott Svájcban és egy hétig Németországban, ennél rövidebb idő alatt ugyanis nem tudott volna annyi találkozót lebonyolítani és olyan mély párbeszédeket folyatatni német kollégáival, mint amennyire sort kerített. Ezek a kapcsolatok nemcsak neki, de Normannek is fontosak voltak, mivel mindketten tisztában voltak vele, hogy csak hiteles információkra támaszkodva tudják megérteni és befolyásolni a bonyolult gazdasági környezetet. Erre az útra nyúlik vissza a német szakemberek egy tágabb körének bevonása az európai rendezéssel kapcsolatos tárgyalásokba. Vissering Svájcból előbb Heidelbergbe, majd onnan Berlinbe utazott. Ber­linben F. Urbiggal65 (Leszámítoló Társaság/Disconto-Gesellschaft, Berlin), Carl Wolperttel az említett berlini bank wiesbadeni fiókbankjának igazgatójával és F. Mackowskyval, hannoveri bankfiók-igazgatóval találkozott. Mivel éppen pin­cérsztrájk volt, ezért Urbig — akit Vissering már korábbról66 is ismert — segí­tett neki szállást találni. Az Adlon Hotelben sikerült egy lakosztályt bérelniük, ugyanazt, amelyben Vissering egy évtizeddel korábban (1911-ben) a kínai kor­mány tanácsadójaként a Kínának nyújtandó hitelről és annak feltételeiről néhány amerikai, angol és német kollégájával tárgyalt. Vissering a megérkezését követő napon a német jegybank, Reichsbank el­nökhelyettesével, Otto von Glasenappal67 találkozott, akit korábban Brüsszel­ben ismert meg. Megbeszéléseik során Vissering többször is hivatkozott a Bank of England kormányzójával való együttműködésére s a legutóbbi amszterdami találkozóra. Ezzel egy angol-német szakmai találkozó előkészítése lehetett a célja. Visseringnek a németországi útról szóló privát beszámolójából kiolvasha­tó, hogy Norman kérte arra, hogy közvetítsen a németek felé. A holland bankel­nök a helyzet nyújtotta lehetőségekkel maximálisan élve, szabadon döntött minden egyes szituációban, ami a két bankelnök egyenrangú partneri viszonyá­ra utal. A németországi megbeszélések tárgya az angol és a holland bankelnö­köt egyaránt foglalkoztató kérdéskörök — a német valuta és a német bankok helyzete — voltak.68 64 Zürichben August Burckhardttal találkozott, aki 1915 és 1924 között a Svájci Nemzeti Bank igazgatóságának tagja és a bank elnöke volt és Johann Daniel Hirterrel a Svájci Nemzeti Bank tanácsá­nak elnökével. 65 Franz Urbig (1864-1944), a Leszámítoló Társaság (Disconto-Gesellschaft) cégtársa Berlin­ben (1920-1929), a Reichsbank igazgatótanácsának tagja (1924-1930). A Brüsszeli Konferencián a valuta és árfolyam kérdését tárgyaló szakemberek között — Rodolphe Haller (Svájc) és Marcus Wal­lenberg (Svédország) mellett — az egyik legaktívabb; ezen till tagja volt a nemzetközi kereskedelem kérdését tárgyaló bizottságnak is. 66 1918. november 13-án a holland bankelnök táviratban kérte Urbigot, küldjön olyan képvise­lőt Hollandiába, aki tárgyalhat a németeknek nyújtott holland hitelek kiterjesztésének lehetőségei­ről. Urbig személyesen utazott a helyszínre s 1919 folyamán kommunikációja a holland hitelezőkkel rendszeres és folyamatos maradt. Ez az eset rávilágít arra, hogy Vissering a német és holland pénzvi­lág között is közvetített informálisan. Euwe Jeroen i.m. 89. 67 Otto [Georg Bogislaf] von Glasenapp (1853-1928), a Reichsbank elnökhelyettese (1908- 1924). A brüsszeli konferencián a valuta és árfolyam kérdésének általános javaslatait megfogalmazó bizottság német tagja. 68 Érdemes megjegyezni, hogy 1921 folyamán a német kérdés és annak megoldása kapcsán Norman, mint magánember sokkal messzebbre elment, mint amit a Bank of England elvárt tőle. En-

Next

/
Oldalképek
Tartalom