Századok – 2015
2015 / 6. szám - MŰHELY - Rab Virág: Gerard Vesseringnek és kapcsolatainak szerepe az európai gazdaság újjáélesztésében, 1919-1925
GERARD VISSERING ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁG (1919-1925) 1535 ta. Másrészt az, hogy felismerte a megváltozott helyzetben rejlő lehetőségeket, nevezetesen azt, hogy a semleges holland gazdaság esélyeit nem csorbítja az a szembenállás, amely győztesekét és vesztesekét. így a brit pénzpiac átmeneti gyengülésének következtében a holland pénzpiac olyan lehetőségekhez jutott — főként a vesztes Németország tekintetében — amelyekkel élve megerősödhetett. Mivel Hollandia — ahogy korábban már szó volt róla — gyarmatai révén is kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett és szorosan kötődött a világgazdasághoz, ezért a holland szakember számára kézenfekvő, egyben természetes volt, hogy nemzetközi léptékben gondolkodott. Különösen igaz ez, egy olyan helyzetre, amikor a kihívás több nemzet kooperációját és együttes akcióját feltételezte. Nem vonhatjuk tehát kétségbe az elnök 1921 őszén — saját célra készített beszámolójában — megörökített gondolainak őszinteségét sem: „...ezek a beszélgetések hozzájárulhatnak egymás jobb megértéséhez és talán a nemzetközi együttműködéshez is, ami a gazdasági problémák megoldását is elősegítheti. ” Kapcsolatépítő tevékenységének motorja részben tehát az volt, hogy kizárólag nemzetközi együttműködés útján tudta elképzelni az európai gazdaság újjáélesztését. A fentiek további differenciálása végett lényeges megvizsgálni, pontosan mit értett Vissering az európai gazdaság rekonstrukciója alatt. Kétségtelen ugyanis, hogy Vissering a német gazdaság rekonstrukcióját kezdettől fogva az európai gazdaság talpra állításának egyik leglényegesebb feltételeként kezelte. Ráadásul — a holland kormánnyal, üzleti körökkel és a közvéleménnyel egyetemben — meg volt győződve arról is, hogy a német gazdaság újjáélesztése a holland gazdaság szempontjából is elsődleges jelentőségű.58 Ezt igazolja az a holland-német szerződés is (1920. május 11.), melynek keretében Németország rövid és hosszú lejáratú hitelekhez, Hollandia pedig szénhez jutott. Berlin a hitel egy részét holland élelmiszerre, másik részét a német ipar számára nélkülözhetetlen nyersanyagok beszerzésére fordíthatta.59 1920 nyarára Hollandia szerepe a német gazdaság finanszírozásában olyan jelentőssé vált, hogy a német főkonzul úgy emlegette a holland guldent, mint Németország arany hátterű valutáját, hozzátéve azt is, hogy a németek voltaképpen holland lobogó alatt tértek vissza a világpiachoz; egészen pontosan a holland bankok és az amszterdami német bankok közreműködésével.60 Itt 68 [Jilles] Jemen Euwe: ’It is therefore both in the German and in the Dutch interest...’, Dutch-German relations after the GreatWar. Interwoven economies and political détente, 1918-1933. PhD Dissertation, Erasmus University, Rotterdam, 2012. 72. (http://www.eshcc.eur.nl/ fileadmin/ASSETS/eshcc/chr/Euwe_Dutch-German_relations_1918-1933_2012.pdf, 2015. július 22.) 59 Coal and Credit Treaty (Szén- és hitelszerződés). Ez a megállapodás holland részről annak a meggyőződésnek az eredménye volt, hogy amennyiben nem jut Németország nyersanyaghoz, úgy nem tud termelni, következésképpen exportálni sem s mivel felduzzad a munkanélküliek száma akár a teljes gazdasági összeomlás is bekövetkezhet Németországban. Ennek pedig súlyos társadalmi és politikai következményei lehetnek, elsősorban egy kommunista fordulat, ami a szomszédos Hollandiára is veszélyt jelenthet. Üzleti körökben kellemetlen emlékeket idézett az orosz forradalom is, amelynek nyomán komoly holland befektetések semmisültek meg; a németországi befektetések pedig az orosznak többszörösét tetté ki. Uo. 73. 60 Uo. 266.
