Századok – 2015
2015 / 6. szám - MŰHELY - Rab Virág: Gerard Vesseringnek és kapcsolatainak szerepe az európai gazdaság újjáélesztésében, 1919-1925
1524 RAB VIRÁG csomópontjai közül az újonnan létrejövök nagyobb valószínűséggel és szívesebben kapcsolódnak a nagyobb csomópontokhoz. Lényeges körülmény, hogy a komplex rendszerek akkor is működőképesek, ha csomópontjaik 95%-a véletlenszerűen megsemmisül. Ebből következik, hogy a hálózatok, legyenek azok digitális, szociális vagy biológiai hálózatok, a véletlen hibákkal szemben rendkívül ellenállóak. Ezzel szemben a nagy csomópontok ellen irányuló tudatos támadásokkal szemben roppant érzékenyek.16 Ami a gyakorlatot illeti, az emberi társadalmak különböző vetületei iránt érdeklődő társadalomtudósok számára a hálózatelemzés legfőbb vonzerejét az adja, hogy megteremti az explicit modellalkotás lehetőségét.17 Ezáltal nemcsak a kutatási eredményhez vezető logikai lépések végigkövetését teszi lehetővé, de elősegíti az egymásnak gyakran ellentmondó nézőpontok ütköztetését és esélyt teremt a szakmai párbeszéd kibontakozására is. Mindezeken felül védhetőbbé teszi a kutatási eredményeket. Magyarországon a kapcsolatháló elemzés terén a legtöbb tapasztalattal a szociológia rendelkezik. Angelusz Róbert és Tardos Róbert munkásságának köszönhetően már az 1980-as évek vége óta ismert az a megközelítés, amely az egyes társadalmi jelenségeket a vizsgált közösség tagjai között fennálló kapcsolatok aspektusából magyarázza. Azt feltételezi, hogy az egyének kapcsolatainak mintázata kikényszeríthet, illetve lehetővé tehet bizonyos a csoportra jellemző viselkedésformákat, attitűdöket és társas észlelésmódokat.18 Az utóbbi tíz-tizenöt évben a kapcsolatháló elemzés meglehetősen új megközelítést hozott a hazai történeti kutatásokba is. Kiemelendő az Albert Fruzsina, Dávid Beáta és Körösi Zsuzsanna nevével fémjelzett alapkutatás, amelynek keretében a szerzők az 1956-os Intézet Oral History Archívumában található életútinterjúk egy részét dolgozták fel a kapcsolathálózati módszer segítségével. Kutatásuk többek között rámutatott arra, „hogy a nagy történeti változások idején valójában nem intézmények, váratlan események, emberi érzések stb., hanem a társadalmilag beágyazott szereplők háttérben működő kapcsolatai „veszik át az irányítást”. A kapcsolathálózatok kialakulása, újratermelődése, átalakulása jelenti azt az összefüggést, amelyből az egyéni és kollektív cselekedetek, végső soron az események kimenetele magyarázható.”19 [kiemelés tőlem, R.V] Kutatásom során ezzel a megállapítással tökéletesen egybecsengő következtetésre jutottam, ami arra ösztönöz, hogy alkalmazzam a módszert. Mivel a 16 A hálózatalapú gondolkodás alapját jelentő Barabási-féle megfigyelések mellett számos jól hasznosítható kutatási eredményt találunk a különböző tudományterületeken. Ezek közül a közösségek hatékonyságára, a hierarchikus csoportdinamikára és kollektív döntéshozatali folyamatra vonatkozók (Vicsek Tamás fizikus munkái), a távoli kapcsolatokban rejlő legnagyobb lehetőségek elmélete és az a megfigyelés, miszerint a gyenge kapcsolatok stabilizálják a hálózatokat (Mark S. Granovetter szociológus és Csermely Péter biokémikus munkái) voltak számomra a leghasznosabbak. 17 Erről bővebben lásd: Csányi Gábor-Szendrői Balázs'. Szociális hálózatok. http://beszelo. c3.hu/04/0708/12_5csanyi.htm, 2015. február 16. Eredeti megjelenés: Beszélő 9. (2004:7-8.sz.) 133-139. 18 Albert Fruzsina-Dávid Beáta-Kőrösi Zsuzsanna: Kísérlet életútinterjúk kapcsolathálózati elemzésére, http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a358.pdf, 2015. február 16. 1. Eredeti megjelenés: 1956-os Intézet Évkönyv VIII. Bp. 2000. 323-337. 19 Uo. 3.
