Századok – 2015

2015 / 6. szám - FIGYELŐ - Karády Viktor: Társadalompolitika és zsidó vagyon a Horthy-korszakban a soá-ig: Ungváry Krisztián könyve kapcsán

TÁRSADALOMPOLITIKA ÉS A ZSIDÓ VAGYON A HORTHY KORSZAKBAN... 1519

Szaktörténész kollégáimnak bizonnyal sok megfigyelésük akad Ungváry Krisztián számomra rengeteg újdonságot hozó politikatörténeti részelemzéseiben. Ezek között én inkább csak néhány általánosabb érvényű és nagyobb horderejűnek ítélhető eredményre hívnám fel a figyelmet, feltéve ha ezek kiállják a szakszerű forrás- és adatkritika próbáját.

Talán nem teljesen új, de fontos a könyvben a Bethlen-kormány működésétől kezdve egészen a Kállay-kormányig annak a kétfrontos politikának benyomásaim szerint igen elmélyült tárgyalása, amelyet a kormányzó horthysta elit gyakorolt liberális ellenzékével, de főként az állandó próteuszi átalakulásban lévő s egymást erőszakosságban és radikalizmusban túllicitáló szélsőjobb mozgalmakkal szemben. Ez a helyzet talán — paradox módon — éppen a második zsidótörvényt benyújtó Imrédy-kormány alatt érte el paroxizmusát, amikor „A hagyományos politikai elit.. .érezte, hogy kicsúszik a lába alól a talaj’ annyira, hogy egyes prominensei statárium bevezetését, sőt „meghatározott idejű diktatúra” létesítését javasolták „a demokrácia értékeinek megőrzése érdekében” (231 o.). Ebben az összefüggésben fontosaknak tűnnek Ungváry elemzései a náci típusú judeofóbia és politikai antiszemitizmus erős hazai gyökereiről, szemben a német hatás elsőbbségének vagy dominanciájának vélelmével. . .A fajvédelmi gondolat Magyarországon már korán jelentkezett és hazánk az 1920-as években más szélsőséges mozgalmak példaképe volt”. (271. o.). Igazoltan bírálja azt a szocialista kor történetírásában népszerűsített tézist, hogy a nyilas mozgalom német támogatással erősödött volna fel. (233 o.). A ’guruló márka’ narratíváját, mint a nyilas mozgalom éltető elemét, mások után Ungváry is a legendák kategóriájába sorolja. ((373. o.). Talán szintén nem teljesen eredeti, de igen fontos fejtegetésekkel mutatja be Ungváry a honi ’fajvédelem’ már Szabó Dezső fellépésétől datálható, de a világháborúk között egyre erősödő német-ellenes vonulatát, melyben ismét csak paradox módon olykor találkoztak a fajvédő németellenesség és a liberális antinácizmus képviselői, mint pl. zsidó tőke által támogatott Magyar Nemzet-ben. „Pethő és szerkesztősége ...a németellenes harcot összekapcsolta a zsidó imperializmus rémképével” (275 o.). A zsidó- és németellenes ’kétfrontos harc’ több ponton kötötte össze a kormányellenes népies tábort, konkrétan a Nemzeti Parasztpártot (melynek prominenseinek pályájáról Ungváry pontos helyzetfelmérést kísérel meg) többfajta szélsőjobb kezdeményezéssel (259. o.).

Továbbgondolásra és -kutatásra érdemesek Ungváry fejtegetései a nyilas típusú szélsőjobb autentikusan forradalmi programját illetően is. „A XX. század magyar történelmének paradoxona, hogy az egyetlen tömeges támogatottságot szerző párt, amely...a rasszista ötletekkel szemben tényleges társadalmi forradalmat hirdetett, a nyilaskeresztes párt volt” (315 o.). Több utalás van ezekben a értelmezésekben a nyilas mozgalom alapvetően proletár jellegére, sőt arra is, hogy „a marxi álláspontot bizonyos mértékig maguk a nyilasok is átvállalták,, (319. o.) és sokan nem vetették el a kommunista mozgalommal való rokonságot sem radikális antikapitalizmusuk értelmében (316-320 o.). Igen tanulságosak a szerző fejtegetései a fajvédő szélsőjobb irányultság és a kommunista mozgalmak közötti sok esetben és formában azonosítható kapcsolódásokról s nem ritkán a meg is valósított átjárás lehetőségeiről. Erre többek között