Századok – 2015
2015 / 6. szám - FIGYELŐ - Karády Viktor: Társadalompolitika és zsidó vagyon a Horthy-korszakban a soá-ig: Ungváry Krisztián könyve kapcsán
téren végzett demonstrációi, több továbbgondolást érdemlő megállapításra is jut. Ezekhez tartozik például a zsidó és nem zsidó középosztályban egyaránt meglévő konkurenciafélelem (29. o.), az 1929 utáni válság alatti vagyoni egyenlőtlenség fokozódása (53. o.), a zsidó tőke rendkívüli koncentráltsága, ami különösen feltűnt egy alultőkésített szabadpiaci gazdaságban (51. o.), az, hogy „egyes zsidó tőkések, mint pl. Weiss Manfréd és utódai, élenjártak a szociális gondoskodásban” (52. o.) vagy a nagyszámú zsidó ügyvédnek a kényszer-árveréseknél jutó sokszor rossz szakmai szerepe (54. o.) - ami csak hozzájárulhatott „a már többször említett szerencsétlen társadalmi találkozásokhoz” zsidók és nem zsidók között. Mindezek a problémák talán elkerülhetetlenek voltak az altémának szentelt, a munka szövegének csak töredékét kitevő fejezetrészekben. A könyv máris több, jórészt elismerő méltatást kapott, de egy nem tudományos fórumon súlyos kritika is érte, mely nem a fentiekre vonatkozott, hanem a zsidóság anyagi helyzetét bemutató statisztikai megállapításokra. A kritika célzata kettős volt. Egyrészt a szerző rosszul értelmezte volna a rendelkezésére álló adatokat s ez hibás következtetésekhez, elsősorban a zsidók vagyonosságának túlbecsléséhez vezetett. Másrészt a zsidóságnak a keresztény népességhez viszonyítottan lényegesen jobb vagyoni és jövedelmi helyzetének tézise (vagy feltevése) már eleve hamis statisztikai utalásokon, ellenőrizhetetlen becsléseken alapult volna, ezért elvetendő, legalább is kétségbe vonható. Ezek szerint a meglévő s a szerző által felsorakoztatott jelzések sokasága sem elégséges a zsidóság globális előnyhelyzetének demonstrálására a korabeli társadalmi térben. Ez a kritika egyenesen kétségbe vonta a vonatkozó becslések relevanciáját, melyek például — igaz sokszor, de nem mindig (így a zsidó származású Fellner esetében biztosan nem) antiszemita szakírók számításai alapján — az 5%-ot kitevő zsidó népességnek a nemzeti vagyon 21-28%-ának birtoklását tulajdonították (57. o.). Pedig akadtak még ennél is túlzóbb, bizonyíthatóan ideológiailag előítéletes korabeli becslések is (melyekből a szerző az 58. oldalon idéz). Ezek a mostani kritikusnál értelemszerűen felhasználhatók az előbbi, mérsékeltebb becslések hiteltelenítésére is. Az ilyen kritikában az is beleérthető, hogy szerzőnket antiszemitának bélyegezze kizárólag azért, mert bizonyítottnak tételezte a Holokauszt előtti évtizedek honi zsidóságának viszonylagos polgárosodottsági előnyhelyzetét. Ez utóbbi vélelemmel mint nemcsak méltánytalannal, de módszertanilag obskurantistával is a magam részéről nem foglalkoznék. Ha adatokkal alátámasztott megállapításokat azért cenzúrázunk, mert ezeket történelmileg zsidóellenes politikai programokban és diskurzusokban is felhasználták, a témakörben való kutatás jogosságát vonjuk kétségbe és lehetőségeit csorbítjuk. Ráadásul az ilyen kritikák mögött az a bolsevik ideológiai képzet tűnik fel, mely a polgári vagyont egyenesen kriminalizálta, azaz a tehetséggel, munkával, vállalkozói leleménnyel és szervezőkészséggel, kockázatvállalással és hozzáértéssel elért gazdasági sikert ördögtől való morális anatéma alá helyezte... A többi kritikus pontra viszont érdemes reflektálni annak előzetes hangsúlyozásával, hogy Ungváry főbb konklúzióival e téren teljesen azonosulok, bár egyes részleteivel TÁRSADALOMPOLITIKA ÉS A ZSIDÓ VAGYON A HORTHY KORSZAKBAN... 1507 nem.
