Századok – 2015
2015 / 6. szám - FIGYELŐ - Karády Viktor: Társadalompolitika és zsidó vagyon a Horthy-korszakban a soá-ig: Ungváry Krisztián könyve kapcsán
1508 KARADY VIKTOR Mindenekelőtt én is több szempontból kérdésesnek tartom a szerző statisztikai kompetenciáját a kvantitatív elemzések terén. E kritika részleteibe azonban a magam részéről nem mennék bele. Gazdaságtörténelmi szempontból ugyanis fontos és érdekes lenne megbízható jelzőrendszer kidolgozása a korabeli társadalom anyagi egyenlőtlenségeinek objektivációja végett, nevezetesen a könyv témájában releváns zsidó, német hátterű és egyéb — közöttük az eltérő helyzetű egyházi közönségek által definiálható — népesség-részlegek gazdasági ereje, hatalmi pozíciói, jövedelme és életszínvonala vagy életminősége szempontjából. Mindettől, sajnos, eleddig tudomásom szerint a gazdaságtörténeti irodalom ódzkodott. Történészeink még mindig valóságos tabu alatt tartják a felekezeti jellegű egyenlőtlenségek kutatását (egyébként demográfusainkhoz és más társadalomtudósokhoz hasonlóan, talán a folkloristák kivételével). A szerzőt ért idézett kritika vehemenciája talán éppen ennek a tabunak a megsértésére is reagál. A könyv konkrét tárgyát illetően azonban majd’ hogy nem közömbös, hogy a pl. zsidóság 1930-ban a nemzeti vagyon 15, 20 vagy 28%-a felett rendelkezett. Ezek a becslési arányok egyébként nagyságrendileg pontosan megfelelnek a zsidóság részvételi arányainak a polgári középosztályra jellemző — ettől mintegy elvárt — elitképzésben részesülő diákságban. 1910-ben a gimnáziumi érettségizettek között 21,8% és a reáliskolákban végzettek között 23,4% volt zsidó.6 Az egy negyed és egy ötöd közé eső becslés teljesen valószínű, ha például azt vesszük számításba, hogy a zsidó diákok ugyanilyen arányt tettek ki az egyetemre járók között is a numerus clausus-1, megelőző évtizedekben. 1919 után ezek az arányok az érettségizőkre nézve is kissé lecsökkentek, holott ezek növekedésére is lehetett volna számítani, tekintettel arra, hogy a Trianoni országban maradt zsidóság — akárcsak a népesség többi része — a Kárpát-medence gazdaságilag, műveltségi és modernizációs szint szerint is fejlettebb központi régióit foglalta magába. Ebben a viszonylagos csökkenésben már nagy súllyal nyomott a latba egy sor ’külső’ tényező. Ilyen volt a születésszámnak a demográfiai átmenettel járó gyors zuhanása 1900 után - mely a hazai zsidóságban (s ott is elsősorban a polgári rétegekben) megelőzte a társadalom többi szegmenseit, a szintén mindenek előtt a zsidó középosztályokat érintő 1919-20-as ‘kitérési láz’7 és a valószínűleg nem kisebb mértékű korabeli kivándorlási trend, melyet aztán tovább duzzasztottak a numerus clausus fiatal menekültjei. A zsidók és nem zsidók közötti egyenlőtlenségek természete így eléggé egyértelmű, ha ezek mértékéről lehet is vitázni. Ezeknek az egyenlőtlenségeknek ugyanis tudtommal semmiféle ismert adat nem mond ellent. Minden kemény statisztikai vagy egyéb jelzés - legyen az közvetlen jellegű (mint az adózásra, a szakmai-társadalmi rétegezettségre, a virilizmusra, a városokon belüli lakásminőségre, 1919 előtt a tartalékos tisztikarra, stb. vonatkozók) vagy közvetetten értelmezhető (ide sorolhatók a városi 6 Magyar statisztikai évkönyv, 1910, 371. 7 Engedtessék meg, hogy erre nézve utaljak itt nemrég kiadott részletes elemzésemre : Jewish Conversions in Modern Hungary from the Multi-Ethnic Nation State to Socialism (1896-1960), in Andrei Cornea, Mariuca Stanciu (eds.), To be or not to be a Jew. On Conversion to or Renouncing Judaism, Bucarest, Editura Universitatii din Bucuresti, 2014, 159-180.
