Századok – 2015
2015 / 6. szám - FIGYELŐ - Karády Viktor: Társadalompolitika és zsidó vagyon a Horthy-korszakban a soá-ig: Ungváry Krisztián könyve kapcsán
1504 KARÁDY VIKTOR kumentálható elképzelésekről és történésekről, a különböző hatalmi csoportok, rétegek és személyiségek magatartását és elképzeléseit árnyaltan igyekszik bemutatni, akkor is amikor ezek nem vagy nem teljesen felelnek meg annak az alap-tézisnek, hogy a korabeli hatalmi elitek (az államhatalom birtokában vagy azon kívül, gyakran annak ellenzékeként) szociálpolitikai törekvéseiket rendre a zsidóság kárára s a zsidó vagyonokból tervezték megvalósítani. Ehhez az összefogott, rövid de globálisan pozitív értelmezéshez azért máris több kritikus megjegyzés kínálkozik. Egyrészt hiányolom azt, hogy Ungváry igen aprólékos politikatörténeti elemzéseiből majdnem teljesen hiányzik a zsidó népesség és értelmiség oldaláról származó válaszreakciók bemutatása. (Vázsonyi Vilmos például csak egyszer, Vázsonyi János, aki mintegy örökölte apja terézvárosi parlamenti mandátumát, egyszer sem szerepel a szövegben.) A korabeli zsidó értelmiségi és politológiai tárgyú folyóirat irodalomból alig idéz. Ilyen értelemben a bemutatott s állandóan változó politológiai helyzetkép egyoldalú marad. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a könyv címe kétszeresen is félrevezető. A korszak mérlegéről csak a zsidóellenes diszkrimináció szempontjából van itt szó - mint ilyen, ez a ‘mérleg’ legfeljebb alcímként jelenhetne meg a könyvön. Holott e mögül a kissé grandiózus főcím mögül majdnem teljesen hiányoznak az utalások a népességfejlődésre, az egészségpolitikára, a korszakban kiemelt állami befektetésekhez jutó iskoláztatásra, a városiasodásra, a sportra, a szekularizációra valamint az Európai nemzetállamok között továbbra is egyedülállóan sokfelekezetű (csak Lettországhoz hasonlítható) ország egyházpolitikai viszonyaira, stb. stb. Még szerencsétlenebbnek tartom a mellékeimben a ‘szociálpolitika’ kiemelését. Bár egyes szélsőjobb korifeusok már a ‘keresztény kurzus’ elején terveztek szociálpolitikai (azaz a keresztény össztársadalmat, elsősorban a legszegényebb rétegeket előnyhöz juttató) törvényes lépéseket a vagyonos zsidóság rovására, ezeket a törekvéseket a Bethlen-kormány, sőt a Gömbös-kormányig bezárólag a később hatalomhoz jutó elitcsoportok is leszerelték vagy ignorálták - mint ahogy ezt a szerző részletesen be is mutatja. A zsidók etnicista jogfosztásához, diszkriminációjához köthető ‘szociálpolitikai’ törekvések tulajdonképpen nyíltan csak a zsidótörvények alatti években jelentek meg, hogy aztán (legalább a IV zsidótörvénnyel kezdődően) össztársadalmi méretet öltsenek, majd a német megszállás alatt már a szervezett kisajátítás, kollektív fosztogatás és közhatalmi rablás formáját vegyék fel. Ha korábban is léteztek részben a zsidó vagyon kárára megvalósított ‘szociálpolitikai’ próbálkozások, pl. Ungváry által e tekintetben kiemelt (131-132 o.) Nagyatádi-féle (kb. 25%-ban zsidó birtokokat érintő) 1920-as földreform, ezek sem kizárólag, de még döntően sem sorolhatók a korszak utolsó éveiben alkalmazott vagyon- és jogfosztó zsidóellenes szociálpolitikai célzatú aktusok sorába.2 Sokkal igazoltabb lett volna a könyv 2 Annak ellenére, hogy az 1920 és 1930 között a népszámlálás adatai szerint a zsidó vallású nagybirtokos réteg tagsága közel felére (52,4%-ra) csökkent : a 1000 hold feletti birtokosok száma 137-ról 51-re, a 200-1000 holdas birtokosoké 528-ről 343-ra, a 100-200 holdasoké 361-ről 212-re és a 100 hold feletti bérlőké 1030-ról 472-re, azaz az összes nagybirtokosé 2056-ról 1078-ra. L. Magyar statisztikai közlemények 72, 315 és uo. 96, 9.