Századok – 2015
2015 / 6. szám - DOKUMENTUMOK - Gecsényi Lajos: Emigrációs útkeresések : A Magyar Nemzeti Bizottmány előtörténetéhez
18. ) Tekintve az emigráció teljesen differenciálódott és kiegyensúlyozatlan voltát, a pártkeretek fenntartását, különösen a szellemi egység megteremtése előtt, veszélyesnek és végzetes hibának tartanám. 19. ) Washingtonban, de európai alközpontokkal. A szoros személyi, valamint technikai kapcsolatok (posta, esetleg rövid hullámú rádió, telefon) elengedhetetlenek. 20. ) Az alábbiakban az európai emigrációról szeretnék rövid keresztmetszetet adni. Az itteni emigráció összetételénél fogva teljesen vegyes, mondhatni zilált képet ad. Zömét a két világháború közötti időben kialakult intelligencia, az úgynevezett középosztály képezi, ezen belül túlsúlyban a katonák. Ez a réteg mindent elveszítve lehetetlen körülmények között inkább nyugaton nyomorog (sokan családjuktól elszakítva) mintsem otthon kipusztulásra ítélve internálótáborokban fejezné be életét. Ezzel a múltban elkövetett hibáiért erősen vezekel. Hogy ily súlyos körülmények között és úgy-ahogy megállják helyüket, csupán nevelésüknek és kulturáltságukból nyert lelki erejüknek köszönhető. A szélső jobboldal még itt maradt különböző elemei teljes lelki káoszban élnek. Volt álláspontjuk helyességét ma nevetségesnek feltűnő okoskodással (Nyugat védőbástyája) görcsösen bizonygatják. Magatartásuk az összességre veszélyes és megtévesztő. Ide sorolható a háborús bűnösség mértékét megütő egy-két személy, valamint a pángermán irányzat élharcosai. Utóbbiakkal ellentétben a franciaországi és belgiumi — még a háború előtti emigráció természetéből kifolyóan — erős kommunista befolyás alatt áll. A legszomorúbb képet a nyugatra kitelepített katonai alakulatok alacsonyabb rendfokozatú vagy egyszerűbb képzettségű még itt maradt tagjai mutatnak. Ezek jelentős része — megfelelő erkölcsi és lelki erő hiányában — kalandorokká, szélhámosokká vált. Az itt ismertetett heterogén tömeget lelkileg összehangolni, egységessé tenni az emigráció egyik legnagyobb és legsürgősebb feladata. Erre a feladatra — tekintélyénél és szervezettségénél fogva — a római katolikus papságot tartom egyedül hivatottnak. Az emberek már mindenkivel szemben bizalmatlanok, tekintélyt nem tisztelnek. Egyedül a katolikus egyház rendelkezik még avval a tekintéllyel, amellyel az emberek még vezethetők. E szellemi munkát a Vatikáni Missiónak kellene irányítani. Ehhez azonban vagy Rómából vagy a magyarországi egyházi főhatóság (hercegprímás) által e feladatra hazulról külön kiküldött, minden tekintetben felkészült papokat (esetleg jezsuita szerzetest) kellene az európai emigráció Vatikáni Missiói élére állítani. (Esetleg még papokat is kiküldeni.) A protestáns egyházak mai otthoni helyzetüknél fogva e feladatra most alkalmatlanok. (A szervezésükből kifolyólag az egyházak világi irányítói eminens kommunista személyek.) Az emigránsok között felmerült esetleges felekezeti nehézségek a Vatikáni Missió helyes irányítása mellett könnyen elsimíthatok, megoldhatók. A továbbiakban meg kell állapítani, hogy a 30-35.000 embert kitevő fent ismertetett tömeget mily mértékben kívánja az emigráció védőszárnyai alá venni, kikre lehet feltétlenül építeni, kiknek a működése kívánatos, kiké nem, és kiket kell végül mindenképen kizárni. Ez utóbbiak számát azonban a minimá-A MAGYAR NEMZETI BIZOTTMÁNY ELŐTÖRTÉNETÉHEZ 1501
