Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján
AZ ALSÓPAPSÁG AZ 1940-ES, 1950-ES ÉVEK FORDULÓJÁN 1459 tű, Krisztus szíve szerint való pap, aki a lelkek gondozásában mind a maga, mind a mások számára csak a hősi helytállást képviselhette.”48 Az írás tehát elismerte Mindszenty hősies helytállását, de az általa képviselt elveket és eszméket, a bíboros egész szerepfelfogását már idejétmúltnak tekintette, és semmiképp nem tartotta célravezetőnek. A szöveg a továbbiakban kritikusan szólt a katolikus egyháznak a múlt rendszerben betöltött szerepéről, a hatalmi egyházról, s leszögezte az egyháznak az államtól függetlenül kell léteznie, s támaszát a hívekben kell megtalálnia. Ez a gondolat elsősorban Török Jenőhöz köthető, hiszen a piarista szerzetes doktoriját Szekfű Gyulához írta az Eötvös József minisztersége alatt zajló katolikus autonómiamozgalmakról,49 s az egyház és állam különválasztását, s a meg nem valósult autonómiatörekvéseket a jelenkorban is elérendő célnak tekintette: „[...] mi lett volna, ha a visszavonulás akkor történik, amikor a történelmi változás ránk köszöntött, és még épen állott a belső vár, anno 1945? Háborítatlan templomi pasztoráció, zavartalan hitoktatás, katolikus iskolák, lelkigyakorlatos házak, Actio Catholica, kat. nyomdák és könyvkiadók - csak a nagybirtok elvéve, és ezzel az egyház és állam megkezdett szétválasztásának következetes folytatása és befejezése már előre vetette árnyékát. Nem egy világosan látó ember látta és jelezte ezt... Micsoda kitűnő külső példáink voltak arra, hogy függetlenül az államtól híveinkre építsünk lelkileg is, anyagilag is - gondoljunk csak a francia, belga, amerikai példákra. Mi lett volna, ha akkor is, az idézett lengyel sorokhoz hasonlóan élesen meghúztuk volna a világnézeti határvonalat, a Badalik cikkhez hasonlóan leszögeztük volna az államhoz való viszonyunkat, és Széchenyivel »kebelünkbe nyúlva« kis bűnbánatot tartottunk volna a múltakért és így láttunk volna neki a belső vár kiépítéséhez. És pedig annak főerődítményeit megerősítve: templom, egyházközség, család. Papjainkat anyagilag is híveinkre támasztva (1000 hívő kitűnően elláthat egy papot), világi munkatársakat nevelve francia-belga mintán - és a tömegnek is a bűnbánat, ellenségszeretet, eleven hit szellemében való nevelésével, vagyis a belső várat megtöltve minél több elevenhitű, keresztény hívővel. Változásra spekulálás, terminusokban gondolkodás, átmentés helyett.”50 A dokumentum szerint a nagyobb közösség kisebbekből épül fel, nem elég tehát az egyházközségi és egyházmegyei keretekben gondolkozni, a világegyházra kell figyelni, illetve meg kell találni, meg kell teremteni azokat a kisközösségeket, amelyek az egyházközségeket élővé, nem jogi, hanem liturgikus egységgé, eleven hitű hívők közösségévé teszi. Mintának tekintették a francia, belga, holland egyház Szentszék által is elismert törekvéseit, s a belga-francia munkáspapok tevékenységét. Ezt egyébként a gyakorlatban is megkísérelték megvalósítani, együttműködtek az ekkor már feloszlatott KIOE papi vezetőjével, Ikvay Lászlóval és a DL mozgalom irányítójával, Jolsvai Hedviggel is, akik 48 Uo. 1295-1296. 49 Török Jenő: A katolikus autonómia-mozgalom 1848-1871. Adalékok a magyar liberális-katolicizmus történetéhez. Stephaneum Nyomda, Bp. 1941. (Palaestra Calasanctiana. A piaristák doktori értekezései az 1932. évtől. 33. szám) 50 Papi rekollekciós i. m. 1294.
