Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján
AZ ALSÓPAPSÁG AZ 1940-ES, 1950-ES ÉVEK FORDULÓJÁN 1457 kifogás nem volt emelhető. Azt sem lehet mondani, hogy kényszer forgott fenn, mert a Csanádi püspök ugyan házi őrizetben volt a kinevezéskor, de pl. a veszprémi püspök nem.”41 Harmadik felvonásnak, s egyfajta fordulópontnak az 1951. július 3-i püspökkari konferenciát tartották, s a konferencia egyik legsúlyosabb eseményének a papi békemozgalmat legalizáló püspökkari nyilatkozatot tekintették.42 „Itt a punctum saliens és nem másutt! Hiányzott a börtönben ülő két érseken kívül a háziőrizetben tartott székesfehérvári, Csanádi és váci püspök, viszont jelen volt a két új vikárius generális (az esztergomi és a Csanádi). Az elnöklő egri érsek »beláthatatlan következmények elhárítása érdekében« kérte az előterjesztett nyilatkozat aláírását. Ennek a nyilatkozatnak három mozzanata volt: a) az előző évi egyezményt lényegileg megújító hűségnyilatkozat a kormányzat, illetve az alkotmány felé, annak kijelentésével, hogy az állami törvények nem ellenkeznek az isteni törvényekkel, b) Az előző egyházi per bűnöseinek elítélése c) A papi békemozgalom ajánlása és ezzel legalizálása (eddig u. i. a helytelenítés többnyire azon a címen történt, hogy nem a hierarchiától kiinduló papi szervezkedés). A nyilatkozat aláírása tiltakozás nélkül megtörtént.” — foglalta össze a történéseket a dokumentum.43 Negyedik felvonás — folytatódik a helyzetértékelés — a konferenciát követő új rendelkezések: az aulákban megjelentek az AEH és államvédelem képviselői s elfoglalták helyüket. Szétküldött kérdőívek alapján megtörténik a plébániákon működő papság és szerzetesek összeírása; a jelentésnek felelősség terhe mellett ki kell terjeszkednie az egyházközség területén tartózkodó, esetleg papi vagy szerzetesi mivoltukat titkoló szerzetespapokra, azzal az ígérettel, hogy amennyiben a jövőben tudnak ilyenekről, jelenteni fogják. (E perctől kezdve tehát a papi működésre engedélyt nem kapott szerzetesek az államvédelmen kívül a plébánosaiktól is tarthatnak. Felmentenek kitűnő buzgó plébánosokat, mint pl. a legjobban vezetett budapesti plébánia, a cisztercita plébánia vezetőjét és a váci egyházmegye egyik legkiemelkedőbb papi egyéniségét, Vedres prelátust; hasonló nyugdíjazások sorozata indul meg - szól a dokumentum. Végül az ötödik felvonás az állami hűségeskü letétele és Badalik Bertalan veszprémi püspök július 22-én a Magyar Nemzetben megjelent cikke, amely megindokolta a püspökök eme lépését a nyilvánosság előtt is.44 Ezzel kapcsolatban a dokumentum így fogalmazott: „A záróakkord-szerű Badalik-cikkben a magyar episcopátus egyik legnépszerűbb és legintranzigensebb tagjának elvi nyilatkozatával és a püspöki kar eskütételének gyakorlati tényével mind elvileg, mind gyakorlatilag megtörtént a visszavonulás a »külső várból« a »belső várba«; a már régóta jogosulatlanul 41 Uo. 1281. 42A magyar püspöki kar tanácskozásai 1949 és 1956 között. Dokumentumok I. kötet. Borovi József gyűjtésének felhasználásával összeállította Balogh Margit. Jegyzetek: Balogh Margit, Gárdonyi Máté, Rosdy Pál. METEM, Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány és a Szeged-Csanádi Püspökség, Bp. 2008. 354-360. A békepapi mozgalommal kapcsolatos nyilatkozatot 1. uo. 359. 43 Érdekes adalék mindehhez a Baba fedőnevű ügynök jelentése, e szerint 1951 júliusában a Bulányi-féle mozgalom papi vezetői is kiértékelték a helyzetet, s arra jutottak, hogyha a püspöki kar olyan határozatot hozna, hogy a funkcionáló papoknak be kell lépniük a papi békemozgalomba, ezt megtagadnák és illegalitásba vonulnának. ÁBTL O-11959/la Lombardisták 44 Badalik Bertalan-. Eskütétel után. Magyar Nemzet. 1951. júl. 22. VII. év. 169. szám