Századok – 2015
2015 / 6. szám - KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: Túlélés vagy megújulás? Himfy Ferenc káplán és a katolikus alsópapság szerveződései az 1940-es, 1950-es évek fordulóján
AZ ALSÓPAPSÁG AZ 1940-ES, 1950-ES ÉVEK FORDULÓJÁN 1453 mán, Divald István, Ludmány Antal, Mándoki István, Makiári Lajos, Medgyes János, Veszprémi Tibor piaristák, Kerkai György, Vácz Jenő és Pap József, Szabó István jezsuiták, Patonai Rudolf kapucinus szerzetes, Ágoston Julián ciszter szerzetes, Orosz Árpád miskolci világi pap volt még hosszabb rövidebb ideig kapcsolatban Bulányiékkal.26 A Himfy Ferenc kapcsolatrendszerében szintén fontos szerepet játszó Görög Lenke szociális testvérrel 1946-ban került kapcsolatba, mikor az a Katolikus Leányok Országos Szövetsége (KLOSZ) kiskunfélegyházi csoportját ment meglátogatni. A szerzetesnő aztán több alkalommal is megkérte, hogy a szervezet tanulmányi hetein, lelkigyakorlatain tartson előadást. Pestre jövetele után Himfy aktívan bekapcsolódott a Görög Lenke vezetésével működő korábbi KLOSZ-csoportok tevékenységébe is, s ott egyfajta szellemi irányítóként működött. Bulányiék vizsgálati anyagából kiderül, hogy Görögéket Endrey Mihály egri segédpüspök, az Actio Catholica országos igazgatója és Sík Sándor piarista tartományfőnök is igyekezett integrálni a Bulányi, Juhász és Török nevével fémjelzett mozgalmába, s ennek érdekében még 1950 januárjában megbeszélést hívtak össze az Alverna Szent Erzsébet lelkigyakorlatos házba mintegy 30-40 apáca jelenlétében, ahol elsősorban a középiskolás lányok hitoktatásának megszervezéséről tárgyaltak. Főként Török Jenő közreműködésével ugyanakkor együttműködtek a Jolsvai Hedvig irányításával működő Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetségével (DL) is. 1950 áprilisában az Actio Catholica székházában tartott gyűlésükön, ahol egyébként Himfy is jelen volt, arra jutottak, hogy az országot hét részre, úgynevezett decentrumra osztják, ezek élén egy-egy szerzetesnő állt volna, s ők fogták volna össze a lányok képzését az adott területen. Endrey jóváhagyásával kijelölték azokat az anyagokat, jegyzeteket is, amelyeket a csoportmunkában fel kívántak használni. Mindez azonban a szerzetesrendek feloszlatása miatt kudarcba fulladt, s alapvetően a papoknak kellett a területi koordinálást megoldani, főként az egyetemi városokból. A helyzetet az is nehezítette, hogy a mozgalom így az összejöveteleknek otthont adó intézményi hátteret, s az infrastruktúra egy jelentős részét is elvesztette. Bulányi vallomásában 1950 nyarát azonban abból a szempontból is fordulópontnak tartotta, hogy az ekkor megszervezett összejövetelen már kizárólag csak azok a papok vettek részt, akik csoportmunkával foglalkoztak, eddig ugyanis az Actio Catholica keretein belül, annak az égisze alatt zajlottak a megbeszélések és itt értelemszerűen a papság szélesebb köre volt jelen. Bulányiék 1952 augusztusában bekövetkezett letartóztatása után a szabadlábon maradottak egy ideig szünetet tartottak a csoportmunkában Érdemes megjegyezni, hogy a Bulányiék ügyében 1952. május 23-án készült őrizetbe vételi javaslat még a letartóztatandók nagyobb körével számolt, többek között Himfy Ferencével is, végül aztán Bulányit, Juhászt, Törököt, Lakos Endrét, Ikvay Lászlót, Sigmond-Strecke Ernőt, Sőtér Tibort, Braun Istvánt, Jolsvai Hedviget és Vadas Évát vették őrizetbe.27 Fekete Gabriella hitoktatónő volt az, 26 ÁBTL 3.1.9. V-140907 Bulányi György és társai 27 A Bulányiékkal foglalkozó Lombardisták fedőnevű csoportdossziét az Államvédelmi Hatóság I/2-b alosztálya 1951. október 26-án nyitotta meg, a letartóztatások közvetlen előzménye pedig Zana Albert és Sándor István 1952. júliusi őrizetbe vétele volt.
