Századok – 2015

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: "Önök mostantól független országok vezetői!" Szovjet csapatkivonás Magyarországról

136 BARÁTH MAGDOLNA barátságát. Szovjet részről felmerült az a kívánság, hogy az utolsó részlegeket az MSZMP KB Politikai Bizottságának egyik tagja búcsúztassa. A PB 1958. március 13-án röpszavazással döntött arról, hogy az utolsó egységet Veszprém­ben Kállai Gyula búcsúztassa a PB és a kormány nevében, és „a magyar-szovjet barátságnak ezekről az ünnepi aktusairól” készíttessenek filmet és kapjon tel­jes sajtónyilvánosságot.68 1959-ben a Budapestre akkreditált nyugati diplomaták körében terjedt el az a hír, hogy hamarosan sor kerül a szovjet csapatok kivonására Magyaror­szágról, ezt azonban Kádár hivatalosan is cáfolta.69 A téma ezt követően — je­len ismereteink szerint — évtizedekig nem volt napirenden. Foglalkozott vi­szont a Politikai Bizottság a családos szovjet tisztek elhelyezésével, amikor 1962. augusztus 7-én úgy határozott, hogy a Déli Hadseregcsoport által megje­lölt helyeken 1962-1963 folyamán mintegy 46 millió Ft értékben tiszti szálló­kat építenek.70 Az 1970-es évek végétől a Déli Hadseregcsoport már csupán négy hadosz­tályt foglalt magában, körülbelül akkorára zsugorodott, mint az egykori Külön­leges Hadtest. Ugyanakkor aránytalanul nagy mennyiségű hadianyagot tárol­tak itt és számos hídépítő alakulat tartózkodott Magyarországon; jelenlétük és a magyarországi raktárakban felhalmozott több mint ötszázezer tonna után­pótlás Molnár György hadtörténész szakértő véleménye szerint expedíciós há­borús tervekre utalt.71 A háborús készülődést mutatta szerinte a Nagytevel mellett elhagyott MORAB-nak nevezett 3781 négyzetméteres föld alatti bun­ker is, melyet 14 méteres mélységbe telepítettek. Molnár úgy tudja, hogy az ob­jektum körülbelül 400 fős személyzettel és saját számítógépközponttal rendel­kezett, és atomháború esetén innen irányították volna a Déli Hadseregcsoport helyére lépő igazi frontot.72 (Molnár György ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szovjet hadigépezetből hiányzott a magyar belügyekbe való beavatkozásra al­kalmas karhatalom, vagyis olyan speciálisan kiképzett és felszerelt csapatok, amelyek alkalmasak a lakosság ellen való bevetésre: „...viszonylag jól felkészül­tek az általános európai háborúban rájuk osztott szerepre, de komoly bajban lettek volna, ha 1970 után megint Budapest utcáira küldték volna őket”).73 Az 1980-as évek derekán a Magyar Néphadsereg vezetői arra a következ­tetésre jutottak, hogy a hadsereg nagyságrendje és struktúrája már nem teszi lehetővé a korszerű fegyverzeti színvonal fenntartását. A haderőreformot azon­ban értelemszerűen a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői Parancsnok­ságával egyeztetve lehetett és kellett volna végrehajtani. Ennek jegyében ke­rült sor a magyar és szovjet katonai vezetők tárgyalására a védelmi kiadások 11-12 milliárd Ft (425 millió Rubel) összegű mérsékléséről 1987. szeptember végén. A megbeszéléseket magyar részről Pacsek József altábornagy, vezérkari 68 MNL OL M-KS 288. f. 8/99. ő. e. 69 Több ezzel kapcsolatos jelentés található a budapesti szovjet nagykövet jelentései között. AVP RF f. 077 op. 40 papka 204. gy. 4. 70 MNL OL M-KS 288. f. 5/274. ő. e. 71 Molnár Gy.: Megszállók homályban, i. m. 72 Uo. 73 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom