Századok – 2015
2015 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Murber Ibolya: Grenzöffnung 1989. Innen- und Aussenperspektiven und die Folgen für Österreich
1318 TÖRTÉNETI IRODALOM dókat figyelemmel kísérik, nem kell Michael Gehlert, a kötet másik szerkesztőjét bemutatni. A német Hildesheimi Egyetem professzora, az Osztrák Tudományos Akadémia Modernkori Történeti Intézetének igazgatója, aki az éppen felívelő új történettudományi részdiszdplína, a ’histoire croisée’ (Verflechtungsgeschichte, History of Interrelation) egyik legelismertebb és tegyük hozzá egyik legtermékenyebb németnyelvű művelőjének tekinthető. Szintén tavaly jelent meg a professzor 1400 oldalas új nagymonográfiája, amelyben az „osztrák modell” németországi adaptációjának lehetőségét és annak sikertelenségét vizsgálta multiperspektivikus, komparatisztikus megközelítésbenl945-1955 között, (Michael Gehler: Modellfall für Deutschland? Die Österreichlösung mit Staatsvertrag und Neutralität 1945-1955, Innsbruck, 2014.) ahogy az ő szerkesztésében látott 2014-ben napvilágot az a „History of Interrelation” területén szintén alapműnek számító tanulmánykötet, amelyben a német nyelvű államok 1989 előtti és utáni viszonyát neves történészek vizsgálták. (Thomas Fischer / Michael Gehler (Hg.): Tür an Tür. Vergleichende Aspekte zu Schweiz, Liechtenstein, Österreich und Deutschland. Wien/Köln/Weimar, 2014.) A jelen kötet hét nagy tematikus egységre tagolódik. A két szerkesztő által jelzett kitűnő elemző, szintézisre törekvő bevezetőt követően az első tanulmány Ernst Bruckmüller, a Bécsi Egyetem társadalomtörténész professzorának tollából származik. A gondolatébresztő írás az 1989-es határnyitással párhuzamosan fellángolt félelmeket és ellenérzéseket vizsgálta, elsősorban a szláv nyelvű „idegenekkel” szembeni xenofóbiára koncentrálva. Tézise szerint az 1989 után felszínre törő osztrák félelmek nem vezethetők vissza csupán a változás egyetlen évére, hanem a 19. század végi, monarchiabeli nemzeti mozgalmakra és az abból fakadó antiszlávizmusból eredeztethetek. A „keleti gazdasági kapcsolatok” alcímet viselő második tematikus egység első írásában Fritz Breuss, a Bécsi Egyetem közgazdász professzora tudományterülete eszközeivel támasztotta alá és bizonyította be, hogy Ausztria a „keleti nyitás” legnagyobb gazdasági profitőrjének tekinthető. A másik elemzésben Oliver Kühschelm, a Bécsi Egyetem asszisztense az osztrák Donaueuropäisches Institut — politikát, kultúrát és gazdasági vállalkozáspolitikát sikeresen ötvöző — tevékenységét mutatta be, amely tudatosan a jószomszédi kapcsolatokra és a közös monarchiabeli múltra alapozott és hivatkozott. A kötet harmadik fő témaköre a diplomácia és az egyéni szereplők bemutatására törekedett, amelynek nyitányát Michael Gehler tanulmánya adta. Az 1989-es bonni, budapesti és bécsi döntések egymásra gyakorolt hatását, a katalizátor szerepeket elemezte, miközben tényekkel támasztotta alá az osztrák külpolitika gyakran csak „vélt és remélt”, de akkori valós „hídszerepét”. Marcus Gonschor, a Hildesheimi Egyetem tudományos munkatársának vizsgálata azt jelzi ugyanakkor számunkra, hogy az Egyesült Államokból és Németországból nézve Ausztria 1989-ben játszott szerepe elenyésző, sőt a politikusi memoárokban említésre sem méltó. Ronald Reagan, Helmut Kohl vagy éppen idősebb George W. Bush emlékirataiban a magyar-osztrák vasfüggöny lebontása kapcsán Magyarország szerepel többször és hangsúlyosabban, nyugati szomszédunk csupán néhány utalás. Helmut Wohnout, a bécsi Kari von Vogelsang Institut igazgatója Alois Mock osztrák külügyminiszter tevékenységét vette górcső alá. Noha az utókor elsősorban hivatali kollégájával, Horn Gyulával közösen végrehajtott szimbolikus „vasfüggöny átvágása” miatt emlékezik rá, a szerző hangsúlyozza, hogy Mock aktív és pozitív szerepet játszott Szlovénia és Horvátország korai nemzetközi elismerésében is. Maximilian Graf, az Osztrák Tudományos Akadémia tudományos munkatársa az osztrák és a megszűnés állapotába került NDK kapcsolatrendszerét elemezte. Mindkét külpolitikai vezetés — a keletnémet a pártdirektivákat is figyelembe véve, ill. betartva — törekedett a „normalizált” kapcsolatok fenntartására, illetve átmentésére. A tanulmánykötet negyedik tematikus blokkjában a határok átalakulását három írás vizsgálja. Juliane Holzheimer, a Kölni Egyetem ösztöndíjasa arról számolt be az NDK-s menekültekkel készített életútinterjúkra támaszkodva, hogy az érintettek élettörténetében törést jelentett az Ausztrián keresztüli menekülés, noha az osztrák földre lépést egyértelműen pozitívan élték meg a volt keletnémet állampolgárok. Andreas Pudlat, a Hildesheimi Egyetem Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese leszögezte, hogy 1989-ben a határokat ugyan „keletről” megnyitották, azonban a „Nyugat” azt gyorsan újra le is zárta az illegális határátlépésektől és a bűnözéstől való félelmében. Ezek a populista nemzetállami intézkedések megfeleltek a fejekben tovább élő határoknak is. Angela Siebold, a Heidelbergi Egyetem tudományos munkatársának írása Ausztria schengeni-folyamatokban játszott szerepére koncentrált lengyel és német médiaforrásokra támaszkodva. Ezek alapján Ausztriát tranzit- és bevándorlási országként érzékelik Európá-
