Századok – 2015
2015 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bóna László: Šutaj, Štefan: Madarská menšina na slovensku v 20. storočí
nem mutathatja a koalíciós kormányt (mivel az akkor még nem létezett), a Tito mellett álló személy pedig Kardelj, nem Subašić. Hasonlóképpen igen hasznosak és informatívak a kötetet záró kronológiák. Ezek egyike az akadémiai bizottság magyar tagozatának történetét foglalja össze 2013 januárjáig bezárólag, a másikban pedig Bíró László és Hornyák Árpád az 1918 októbere és 1946 januárja közötti időszak délszláv történelmét összegzi. Ezt az igen részletes és alapos, évente másfél - két és fél tucat eseményt felsoroló összefoglalót a magyar szakirodalomban kifejezetten hiánypótlónak tekinthetjük, az pedig külön érdeme, hogy (persze a kötet funkciójából adódóan is) kiemelt hangsúlyt helyez a délvidéki magyarság történetére és a magyar-jugoszláv államközi kapcsolatokra. Egy-két pontatlanság azonban a kronológiákban is előfordul, pl. Milovan Dilas külügyminiszterként való feltüntetése (468/508.). Ezt a funkciót a szóban forgó időszakban, 1945 szeptemberében Subašić töltötte be (igaz, csak papíron, mert a tényleges döntésektől Titóék távol tartották), Dilas pedig sohasem. Téves a „Magyarország és a Balkán a 20. században” c. szegedi konferencia 2012. április 15-16-ra való datálása is (425/429. old). A konferenciát 2011. április 15-16-án tartották, az ugyanott említett könyvbemutató pedig 2013. április 24-én volt Zentán. Ezek az apróbb pontatlanságok és egyenetlenségek azonban nem csökkentik a kötet értékét. A Magyarok és szerbek, 1918-2012 réven olyan alapművet vehet kézbe az olvasó, amely képet ad a történettudomány ritkán megtapasztalható közvetlen társadalmi hasznáról (egy részben történettudományi indíttatású pozitív politikai folyamatról) szakmai szempontból pedig összefoglalja, rendszerezi, s több szempontból árnyalja és pontosítja az 1941-45-ös magyar-szerb viszonyról szóló ismeretanyagot. Ezért nélkülözhetetlen a további kutatómunkában, az egyetemi oktatásban és a szélesebb közvélemény ismereteinek bővítésében. TÖRTÉNETI IRODALOM 1305 Juhász József Sutaj, Stefan MADARSKÁ MENŠINA NA SLOVENSKU V 20. STOROCÍ. Bratislava. 2012. Kalligram Kiadó, 398 o. Címet magyarul is. Régóta váratott már magára egy a szlovákiai magyarokról szóló monográfia (A kötet szlovák nyelven jelent meg, az idézeteket a szerző saját fordítása alapján közöljük.), amely szlovák nemzetiségű szerző tolla által íródott. A kötet a Kalligram Könyvkiadó puhakötésű, ám igényes kiadásában jelent meg 2012-ben. A szerző, Štefan Šutaj érdeklődési területe többek közt az etnikai kisebbségek, a szlovák magyar kapcsolatok stb. A bevezetőt és főképp a tartalomjegyzéket megnézve azonban a cím megtévesztő lehet. A Magyar kisebbség a 20. századi Szlovákiában kissé tág megfogalmazást kapott, hiszen a kötet jobbára hanyagolja az első világháborút lezáró eseményeket, a Párizs környéki békéket, illetve csupán érintőlegesen tekint bele az első köztársaság életébe. Az 1945 utáni eseményeket tekintve azonban szinte teljesnek mondható. Csupán a magyar kisebbség bársonyos forradalomban játszott szerepe maradt ki, ez azonban a mű tematikáját és főképp a probléma megközelítésének módját tekintve marginális jelentőségű. A mű egy szerkesztett tanulmánykötet, melynek különálló részei eredetileg különböző előadások során hangzottak el, vagy hetilapokban, szakmai folyóiratokban és egyéb történeti tematikájú tanulmánykötetben jelentek meg. Ebből eredően az egyes fejezetek eltérő stílusban és szakmai igényességgel vannak megírva, ami meglehetősen szembetűnő, sőt zavaró lehet. Míg egyes tanulmányok egészen triviálisan, egy széles közönségnek szánt pár oldalas írásként születtek, addig a szakmai tanulmányok kissé túlzott faktológiája feltűnő. Bár az egyes korszakokra vonatkozó tanulmányok kronologikus időrendbe lettek szedve, sokszor átfedik egymást. A szerkezetből magától adódó probléma továbbá az egyes tanulmányok eltérő keletkezésének ideje, mely főképp az utolsó nagy tematikai csokornál, az 1989-utáni történéseknél zavaró.(Pl. a kettős állampolgárságról szóló alfejezet 2006-ban íródott; bár rendkívül jól átvilágítja a tematikát, a témában bekövetkezett alapvető változások miatt a tanulmány kibővítésre szorulna.) A szerkezeti hiányosságok azonban eltörpülnek a szakmai tartalom, a történelmi összefüggések és ítéletek, valamint a minden tekintetben releváns számadatok közlése mellett. A mű, amellett, hogy a szlovák történész közösség hiányosságaira is rámutat, görbe tükör nemcsak a
