Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: "Önök mostantól független országok vezetői!" Szovjet csapatkivonás Magyarországról
SZOVJET CSAPATKIVONÁS MAGYARORSZÁGRÓL 127 Abban az időszakban Ausztriában három gyalogos és egy légvédelmi hadosztály, mintegy 60-70.000 főnyi megszálló hadsereg tartózkodott. Magyarországon az osztrák államszerződés megkötéséig 4 hadosztálynyi erő látta el a vonalbiztosítást.26 A szovjet csapatok elhelyezéséről, létszámáról a Szovjetunió azonban a magyar kormánynak nem adott információt. (Amikor 1990-1991 folyamán a szovjet csapatkivonással összefüggésben vizsgálódtak, arra a következtetésre jutottak, hogy 1949-től a vonalbiztosító csapatokon kívül már összfegyvernemi magasabb egységek is állomásoztak Magyarországon.) Az egyezmény megkötését követően újabb és újabb szovjet egységeket telepítettek az ország területére. 1949 augusztusában egy gépkocsizó lövészhadosztályt (11.010 főt) vezényeltek Magyarországra a Badenben állomásozó Központi Hadseregcsoport parancsnokának az utasítására. Ugyancsak 1949-ben — előzetes bejelentés nélkül — repülő és légvédelmi csapatok érkeztek Budapestre. 1949-1950-ben 80 városban, községben, településen állomásoztak szovjet katonai egységek,27 noha a vonalbiztosításra elegendő volt néhány katonai egység, pár ezer fős létszámmal.28 Azzal, hogy a szovjet kormány ennél lényegesen több katonát állomásoztatott Magyarországon, kezdettől fogva megszegte a békeszerződés rendelkezéseit. A szovjet csapatok elhelyezésére, ellátására magyar részről különös gondot fordítottak. 1949 júliusában a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium Tömpe István vezetésével külön bizottságot hozott létre a beérkező szovjet igények teljesítésére. Ezekkel a kérdésekkel csak „megbízható” vezetők foglalkozhattak; vidékről hetenként futárok hozták a jelentéseket Budapestre a szovjet kérésekről.29 A növekvő létszámú szovjet csapatok magyarországi tartózkodása komoly gazdasági megterhelést jelentett a magyar állam számára, de mind ez ideig nem készültek olyan számítások, amelyek a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásával kapcsolatos költségek legalább megközelítő becslésére törekedtek volna. A békekötés után is itt maradó szovjet katonai erők diszlokációja az 1950-es évek elejére alakult ki. Magyarország ún. katonafoldrajzi struktúrájából adódón a Dunántúlon a várpalota-hajmáskéri fennsíkon még a Monarchia alatt létrejött gyakorlótér és helyőrségkomplexum köré volt a legkönnyebb a csapatokat telepíteni. Ezt a katonai infrastruktúrát használták a szovjetek is, mint ausztriai csoportosításuk hátterét. Az orosz harckocsizok igénybe vették Esztergom-tábort, és a hadtápútvonalak biztosítása érdekében Kelet-Magyarországon, Debrecenben is csapatokat kellett elhelyezniük. Itt azonban kevésbé építhettek a meglévő infrastruktúrára, ezért a szovjet katonai építkezések első hulláma Debrecen, Kecskemét és Szolnok térségét érintette. Ekkor rendezték be a hortobágyi bombázólőteret, és indult meg a záhonyi átrakodó állomás eről-26 Horváth Miklós: Magyarország szuverenitásának helyreállítása. A szovjet csapatok kivonása és Magyarország szerepe a Varsói Szerződés felszámolásában. In: Rendszerváltás 1989. (Témák között válogatva) Szerk.: M. Kiss Sándor, ANTOLÓGIA Kiadó, Lakitelek, 2014. 270. 27 Pataki „Egyezmények” i. m. 130. 28 Uo. 125. 29 Uo. 129.
