Századok – 2015

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: "Önök mostantól független országok vezetői!" Szovjet csapatkivonás Magyarországról

128 BARÁTH MAGDOLNA tetett fejlesztése. (Ugyanakkor a szovjet csapatok gondosan kerülték a jugo­szláv határt.) Ez a kisebb létszámú, koncentráltabb elhelyezés lehetővé tette, hogy visszahúzódjanak a lakosság köréből. Az 1950-es évek első felétől a legénység és a nőtlen tisztek is már teljes egészében zárt laktanyákban és támaszpontokon éltek. A családos tisztek egy része azonban még ekkor is kint élt a városokban.30 Azt még pontosan nem tudni, hogy miért kezdték meg a szovjet kontin­gens erőteljesebb növelését 1953-ban. Egy 1953. május 22-én kelt, Farkas Mi­hálynak címzett feljegyzés a szovjet csapatok részére új laktanyákat és helyőr­ségeket igényelt Kecskeméten, Cegléden, Nagykőrösön és Szolnokon.31 A megszállás terheit tovább növelte a szovjet tisztek családtagjainak érke­zése, ami az ideiglenességnek még a látszatát is eltörölte. Szabó János, a könnyűipari miniszter első helyettese 1953. december 4-én levélben fordult Rá­kosi Mátyáshoz és a szovjet tisztek családtagjainak várható érkezése miatt sür­gős intézkedéseket javasolt. A családok elhelyezésének megoldására egy bizott­ság alakult, amelyben az MDP KV apparátusának egy munkatársa, a Honvé­delmi Minisztérium, az ÁVH, a Minisztertanács Helyi Tanácsok Titkársága, va­lamint a Könnyűipari Minisztérium egy-egy munkatársa kapott helyet. A Könnyűipari Minisztérium néhány munkatársa végigjárta azokat a városokat, amelyek a szovjet tisztek elhelyezése szempontjából szóba jöhettek. A helyszíni szemle alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az érintett városokban nagyfokú lakáshiány van, ezért a lakásszükségletnek csupán 20%-át tudják a lakosságtól való bérbevétel útján biztosítani. Lehetőnek látták ugyanakkor a különböző szervek és intézmények összeköltöztetésével, illetve más városokba költöztetésével növelni a rendelkezésre álló lakások számát. Szabó János szá­mítása szerint a szovjet tiszti családok elhelyezésére — az albérleti kártalaní­tásra, az igénybe vett épületeknél bizonyos átalakításokra, a félig kész lakások gyors befejezésére — a Könnyűipari Minisztériumnak mintegy 15 millió Ft-ra lett volna szüksége. A kérdést az MDP Titkársága is napirendre tűzte 1953. de­cember 8-án, és úgy foglalt állást, hogy egyrészt a végrehajtás határidejét de­cember 31. helyett egy későbbi időpontban kell megállapítani, másrészt a hoz­zátartozókat csak olyan ütemben tudják fogadni, amilyen mértékben lakásokat tudnak a rendelkezésükre bocsátani. A testület egyidejűleg megbízta Szabó Já­nost, hogy a döntésről értesítse az illetékes szovjet felet, és egyben hívja fel fi­gyelmüket, hogy vizsgálják meg, nem túlzottak-e az előterjesztett igények. A Titkárság azt is szükségesnek tartotta, hogy a kormány foglalkozzon a kérdés­sel és javasolja, a miniszterelnök vagy egyik helyettese teljes felhatalmazással irányítsa az ügy végrehajtását.32 A szovjet katonák magyarországi elhelyezésével kapcsolatban 1953. de­cember 29-én Rákosi is beszélt a szovjet nagykövettel és felvetette, hogy a kér­dést nem katonai vonalon, hanem kormányszinten kellene rendezni. Rákosi emlékeztetett rá, hogy a Középső Hadseregcsoport azon kérésének teljesítése, 30 Molnár GyMegszállók homályban, i. m. 31 MNL OL XIX-A-88 (4. d.) Karácsony Imre feljegyzése Annus Antal számára, 1991. január 17. 32 MNL OL M-KS 276. f. 54/282. ő. e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom