Századok – 2015
2015 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Neumann Tibor: Účty dvora prince Zikmunda Jagellonského, vévody hlohovského a opavského, nejvyššího hejtmana slezska a lužic, z let (1493) 1500-1507. / Rationes curiae Sigismundi Iagellonici, ducis Glogoviensis et Opaviensis, Silesiae et Lusatiarum summi capitanei, de annis (1493) 1500-1507
1296 TÖRTÉNETI IRODALOM lengyel, litván, szlovák és német, hanem a magyar szakirodalmat is. Ezt követi a ma Varsóban őrzött források levéltártörténeti, majd külső leírása. Kozák precizitását jelzi, hogy még az egyes kézírásokat is elkülöníti egymástól: a számadásokon két ismeretlen írnok dolgozott, akiket Krzysztof Szydlowiecki, a későbbi lengyel kancellár ellenőrzött (XXIX-XXXII). A szerző természetesen hosszan foglalkozik a kiadás filológiai alapelveivel (XXXII-XXVIII): módszere következetes és modern, hiszen igyekszik őrizni a középlatin sajátosságokat (például követi a kéziratok írásmódját a magánhangzó előtti -ti szótag tekintetében, azaz a serviciumot nem javítja servitiumra), de az olvasást zavaró paleográfiai jelenségeket normalizálja (nowm helyett novum, iuuenibus helyett iuvenibus stb. - viszont megőrizte a magyarországi latinságban is gyakran equm, antiqum alakban leírt equum, antiquum szavakat). A szövegkiadásban teljesen érthető módon a kéziratokban rövidítve írt pénznemeket nem írja ki teljes alakjukban (florenus helyett flór.). A bevezetőben külön táblázatot találunk az összes előforduló pénznemről és azok jelentéséről (XXII). A bevezető részt néhány, a kéziratról készült fekete-fehér fénykép (XXXIX-XLIX) és a már említett kivonatos forrás (LI-LXIV) zárja. A kötet túlnyomó részét kitevő számadások a gondos technikai megformálásnak köszönhetően jól áttekinthetők, a félkövérrel szedett fejezetcímek, a széljegyzetként feltüntetett fóliószámok és a kézirat egyes lapjain alul található összegek jobbra zárt szedése segíti a tagolást. A kritikai apparátusban Kozák egyféle futó lapalji jegyzetet használ, de ezeknek háromféle funkciója van, amelyeket az eltérő szedés különböztet meg egymástól: dátumfeloldások (álló betű), településnevek mai alakja (félkövér), filológiai megjegyzések (kurzív). A minden szempontból igényes, szépen tördelt kötet egyetlen apró esztétikai hibája éppen ebből következik: a két főkönyvhöz ugyanis a szerző 6358 jegyzetet illesztett, és a négyjegyű jegyzetszámok már-már megtörik a szöveget. A jegyzetek tartalma mindvégig igen precíz és következetes, nyelvük mindvégig cseh, ami a magyar olvasók számára elengedhetetlenné teszi a cseh hónapnevek megtanulását, mivel a szerző a dátumfeloldásokban, akár csak a fejlécben futó dátumokban természetesen ezeket használja. Nem feladatom természetesen, hogy a közölt számadások értékéről és felhasználhatóságáról szóljak, hiszen ezt már sokan és sokszor megtették előttem. Teljesen önkényesen két apró, érdeklődésemtől nem független szempontot emelek ki csupán. Az első az opavai hercegséggel kapcsolatos: ennek élén Zsigmond éppen Mátyás király fiát, Corvin Jánost követte, gyaníthatóan tehát az előbbi innen befolyt jövedelmei nagyságrendileg hasonlónak tekinthetők Corvinéival. A számadások alapján ezek évi 400 és 500 forint közötti összegre rúgtak. A másik szempont a számadáskönyvek itinerárium-adatokban való, magától értetődő gazdagsága. Zsigmond herceg, mikor Magyarországon időzött, általában együtt „mozgott” II. Ulászló királlyal, akinek modern szemléletű itineráriuma még várat magára. Ennek a segédletnek az elkészítésekor a herceg számadáskönyveiből értékes kiegészítésekhez juthatunk hozzá. A munkához nagy segítséget jelent, hogy Petr Kozák külön tanulmányt szentelt Zsigmond herceg itineráriumának (Petr Kozák: Itinerár prince Zikmunda Jagellonského, knižete hlohovského (1499-1508) a opavského (1501-1511), nejvyssího mistodržitele Slezska a Lužic (1504-1506). In: Vyzkum historickych cest v interdisciplinárním kontextu. Ed. Jan Martinék a Jirí Smeral. Brno, 2012. 73-79.). A kötetet bő bibliográfia (651-661), három jól használható mutató (földrajzi nevek, személyek és fogalmak, 663-737), végül egy rövid angol összefoglaló (739-742) záija. Petr Kozák most bemutatott kötetén nehéz fogást találni: a bevezető részek és a hatalmas terjedelmű forráskiadás egyaránt pontosságról, alapos filológiai felkészültségről és forrásismeretről árulkodik, a szép kivitelezésű, keményborítós könyv pedig a kiadót dicséri. A Kozák-féle kiadás dicséretére nem lehet eléggé hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy az érdeklődő ezúttal nem egy újabb válogatáshoz, hanem egy forráscsoport hiánytalan kiadásához jutott hozzá. Mert ugyan az eddigi hazai munkák kétségtelenül kiaknázták a magyar vonatkozásokat, bizonyos fogalmak és gazdaságtörténeti jelenségek értelmezésében a teljes forrásanyag ismerete a magyar kutatóknak is nagy segítséget jelenthet. Neumann Tibor
