Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: "Önök mostantól független országok vezetői!" Szovjet csapatkivonás Magyarországról
122 BARÁTH MAGDOLNA Egyes kutatók mindazonáltal úgy vélik, hogy 1988 nyaráig a szovjet vezetés nem adta fel azt az álláspontját, hogy a leszerelés terén egyoldalú lépésekről nem lehet szó.4 Fordulatra csak a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé (VSZ PTT) 1988. július 15-16-án Varsóban megtartott ülésén került sor. Eduard Sevardnadze külügyminiszter beismerte, hogy a Szovjetunió „válság előtti helyzetben van”, s nem bírja tovább az állandósult fegyverkezési versenyt a Nyugattal. Ezért a fegyverkezési verseny megállításának abszolút prioritást kívántak adni, s minden lehetőséget meg akartak ragadni megállapodások elérésére. A VSZ PTT ennek megfelelően hozott döntést a Bécsben a hagyományos fegyverzetekről folytatandó tárgyalások előkészületeinek meggyorsításáról, a VSZ fegyveres erői szerkezetének és elhelyezésének átalakításáról, rugalmasabb tárgyalási taktika kialakításáról és arról, hogy ennek érdekében a korábbi koncepciót feladva a VSZ egyoldalú leszerelési lépéseket tesz. Ez utóbbiak bejelentésére 1988. december 7-én Gorbacsovnak az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédében került sor, ahol elmondta5, hogy a Szovjetunió 500 ezer fővel csökkenti fegyveres erői létszámát, ami az NDK-ban, Csehszlovákiában és Magyarországon állomásozó egységek egy részének kivonásával fog megtörténni. (A szövetséges országokból történő egyoldalú csapatkivonás ötlete először 1987 tavaszán vetődött fel. Gorbacsov prágai látogatása előtt Georgij Sahnazarov, aki akkor az SZKP KB szocialista országokkal foglalkozó osztályát is vezette, azzal a javaslattal állt elő, hogy a szovjet főtitkár tegyen olyan nyilatkozatot, miszerint hamarosan megkezdik a szovjet csapatok kivonását Csehszlovákiából. Gorbacsov akkor még nem támogatta ezt a javaslatot.6) Az SZKP Politikai Bizottságának 1988. december 27-28-ai ülésén Jazov honvédelmi miniszter már arról számolt be, hogy a szovjet haderő részleges kivonásának terve is elkészült. A csapatkivonások menetrendjét Sevardnadze külügyminiszter 1989. január 19-én a bécsi Helsinki-utótalálkozó záró szakaszában nyilvánosságra is hozta, majd a VSZ tagállamainak berlini külügyminiszteri értekezletén, március 12-én tájékoztatta partnereit arról a döntésről, hogy a szovjet vezetés még az év folyamán 500, hadászati rakétára szerelhető atomrobbanófejet von ki a tagállamok területéről. Gorbacsov néhány hónappal később, Baker amerikai külügyminiszter moszkvai látogatásakor azt is bejelentette, hogy a Szovjetunió kész a szövetségesei területén tárolt összes atomfegyver kivonására 1990-ben, amennyiben az Egyesült Államok hasonlóan jár el.7 4 Gorbacsov külpolitikájáról lásd egyebek mellett Michael R. Beschloss and Strobe Talbott: At the Highest Levels. Inside Story of the Cold War. Little, Brown, Boston, 1993., Archie Brown: The Gorbachev Factor. Oxford University Press, 1996., Alex Pravda (ed.:): The End of the Outer Empire: Soviet-East European Relations in Transition, 1985-1990. St Anthony’s College, Oxford, 1992. Svetlana Savranskaya: The logic of 1989: The Soviet Peaceful Withdrawal from Eastern Europe. In: Masterpieces of History. The Peaceful end of the Cold War in Europe, 1989. Ed.: Svetlana Savranskaya-Thomas Blanton-Vladislav Zubok. CEU Press, Budapest-New York, 2011. 1^47. 5 A beszéd szövegét közli: Mihail Gorbacsov: Szemtől szemben önmagámmal. Visszaemlékezések és töprengések. Scolar Kiadó, 2013. 433-442. 6 A dokumentumot közli: Masterpieces of History. I. m. 244-246. 7 Kárpáti F: Puskalövés nélkül... I. m. 44-A5.
