Századok – 2015
2015 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Markó Richárd: Adalékok a magyarországi zsidóság közjogi helyzete történetéhez rendi országgyűléseink tükrében 1790-1830. (II.)
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG KÖZJOGI HELYZETE ...1790-1830 1171 kott...” ezen dolgot figyelemre méltónak találta; - ha hasznosok a zsidók...” ő sem látta, miért kellene Hont vármegyét ezen hasznos emberektől megfosztani.167 A követ véleménye azonban az volt, hogy mivel e népnek a publico-politicus tárgyakban a regulációja előfordul, ezért e tárgyat hagyni kívánta, mely véleményt az országos sérelmek és kívánalmak összeszedésére és rendszerezésére kiküldött bizottság is osztotta. Zemplén vármegye követe másképpen látta a zsidók kereskedésével kapcsolatos összefüggéseket megyéjének tapasztalatai alapján „...ahol mintegy 5000 familiából álló zsidóság vagyon, ezen népet, mely a szegénységet csalja és nyomorgatja, igen ártalmasnak lenni mondotta, és az ellen is, hogy a borkereskedés általak előmozdíttatik, kikelt, mert ezek a borokat megrontják, és a külföldre meghamisított borokat szállítván, a hegyaljai boroknak becsit kimondhatatlanul megvesztegették, oly alattomos mesterségekkel élvén, hogy azoknak a megye magistratusa semmiképpen nyomába nem jöhet, azért nem csak ezen kereskedésre nézve a zsidókat pártolni, sőt inkább minden bormanipulatiotól eltiltani kívánta, hogy nem zsidók által a meghamisíttatott bor, hanem jólelkű keresztény kereskedők által szállítatna a hegyaljai bor, az ő természetes jó tulajdonságában a külföldre, mely által annak becse ismét lábra kaphatna, s nevelődhetne.”168 A vármegye követi utasításának 10. pontjaként pedig a következőket olvashatjuk: „Az 1805-6 évben átvonult orosz csapatok élelmezésére fordított pénz, amit felsőbb helyeken is megállapítottak, ez ideig fizetetlen maradt. A zsidók emiatt folytonos perekkel zaklatják a megyét. A követek kérjék a nádort, hogy a kincstár mielőbb fizesse ki a megyét.”169 A követi utasítás 16. pontjaként pedig az áll, hogy: „A zsidók 167 Diarium Comitiorum 1825-27. V 215. 168 Diarium Comitiorum 1825-27. V 216. A korszak neves statisztikusa a következőket írja a megye kereskedelmének általános leírásánál: „Végre a zsidók rendkívül szaporodnak, s Hegyalját már is ellepték, s naponként szállingódznak-be Galicziából a babonában s piszokban telhetetlen lengyel zsidók; s valóban nem kis bosszúságára szolgál az útasnak: hogy Magyarországnak olly dicső vidékén, Hegyalján, a vendégfogadókban s a korcsmákban zsidó gazdákra talál.” Fényes Elek: Magyar Országnak, S A Hozzá Kapcsolt Tartományoknak Mostani Állapotja Statistikai És Geographiai Tekintetben. I—III. (1841-1844.) Trattner-Károlyi, Pest 1844. III. 392. Gróf Dessewfíy József 1831-ben a Taglalatban a következőket írja: „A bor-kereskedés csökkenésének több okai vannak. . .A bor zagyválás is egygyik oka ezen csökkenésnek.. .Megjegyzésem azon-felyül, hogy nem kell feltenni valakit bor-zagyválónak, mert Zsidó; hanem érjen büntetés minden zagyválót, akárki légyen az, és akármiilyen vallásu.” A forrást idézi Iványi-Grünwald B.: Gróf Széchenyi István.. .i. m. 582. „...hogy sok Sidók a szegény embereket s másokat is gyakorta megtsalják (de fájdalom teszik ezt keresztények is) tapasztalt dolog, mellyet tsupán példás büntetések tarthatnának féken, s jó lenne, ha ezeket sűrűebben lehetne észrevenni. De más részről igaz az is, hogy igen sok bent lakó betsűletes és jó borkereskedők is találtatnak közöttök, kik vélekedésem szerént a megkülönböztetést megérdemlik. Egyéberánt egy igen tiszteletre méltó hegyallyai jó birtokú öreg gazdától azt is hallám, hogy a hegyallyai borok gyakortai megetzetesedésének eggyik fő oka az is lenne, hogy gyakran a hordónak fájában vagyon az etzetesedésnek ingere, kivált ha az dűlt, és vízen szállított fából készül. "Balásházy J.: Tanátslatok.. .i. m.118. A hegyaljai borok és a zsidóknak azzal kapcsolatos tevékenységéhez, illetve annak irodalmához Komoróczy tesz közzé értékes forrásokat és nyújt eligazodást. Komoróczy Géza: „Nekem itt zsidónak kell lenni” Források és dokumentumok (965-2012). A zsidók története Magyarországon I—II. kötetéhez (Szöveggyűjtemény), Kalligram, Pozsony 2013. 447-464. 169 Bodnár Imre: Zemplén vármegye követi utasításai a reformkorban. (1825-1848.) Bölcsészdoktori Értekezés. Debrecen 1940. 6.
