Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán
112 HANTOS-VARGA MÁRTA veit Almásy-cikktől, kifejezvén, hogy a szélsőjobboldal a legkisebb lehetőséget is felhasználja a katolicizmus megrendítésére. Ez utóbbitól tartva az „igen ismert katolikus papot és jeles közírót” magára hagyja, sőt megtévesztő tényt közöl. „Az ő politikai állásfoglalását semmiképpen sem lehet akár a Központi Papnevelde szellemi vezetésével, akár a katolikus közvélemény felfogásával azonosítani. Jelenleg nincs egyházi állásban, mert — saját kérelmére — átmeneti szabadságot kapott és minden egyházi alkalmazásból átmenetileg felmentetett.”105 A Magyarság május első napjaiban folytatta az intenzív offenzívát, melyhez a Függetlenség részéről Marschalkó Lajos is társult. Előbb egy olvasói levél, majd egy névtelen vezércikk metódusváltás nélkül ismételgette ugyanazon indokokat. Újítás mégis akadt. Egy — az átlagembert megtestesítő, de nevét nem vállaló — személy a szerkesztőnek írt hozzászólásában106 Jobb érzésű magyar (laikus) katolikusként” mutatkozott be. A rejtélyes illető a tárgyalásokra nyitott Almásyt és barátait „óvatos puhányoknak”, illetőleg az „ultramontánság és a szabadelvűség közötti ingatag talajon lökődő heterogén notabilitásoknak” gúnyolta, s Bangha Béla 1920-ban kiadott, Magyarország újjáépítése és a kereszténység című könyvéből szemezgette a neki megfelelő részeket. A katolicizmus elleni él nem lett tompább, a sablon-teória dühös oltalma a következőkben egy áltudományos fejtegetésben tört elő.107 Míg előző nap a Nemzeti Újság „baloldali, nemzeti, liberális és szociáldemokrata” csoportok törekvésének nevezte az együttműködést, mellyel a katolicizmus régtől kialakult ideológiai okok miatt távol tartja magát, a nemzetiszocialista propagátor a ’nemzeti’ jelzőt polgárira, a ’szociáldemokratát’ marxistára cserélte, hogy végül irományában több szálon vezetve célozgasson az „idétlen politikai egyesülés” hátterére, s eljusson „a magyar nemzeti állam szétmállasztásában és minden nemzeti érték meggyalázásában” vétkes zsidó, bolsevik munkásmozgalmi vezetőktől a zsidó származású katolikusokat segítő, majd mentő Szent Kereszt Egyesület lelkészéig, Almásy Józsefig. A zsidó térhódítás előmozdításának homályos utaláshálója a vidéki Új Fehérvár pap főszerkesztőjére, Neményi Lajosra is rázuhant, aki Hubay indulatos publikációjára — Almásy védelmében — higgadt vitacikket írt. így „keresztény papként” mindketten ahhoz a körhöz lettek besorolva, mely ismervén a szociáldemokraták „egyházpolitikai, nemzetpolitikai, sőt nemzetközi politikai programját” nem csupán együttműködést, hanem szövetséget is ajánl velük - szemben a marxizmussal meg nem alkuvó, Prohászka és Bangha képviselte egyházzal. Az alpáriság sem maradt el, de a Függetlenség hasábjain tűnt fel. Marschalkó Lajos „a trianoni börtön priccsére” helyezi az ország népét, s „patkány-106 A napilap szoros cikkírói csapatához tartozott Nyisztor Zoltán, a Magyar Kultúra főszerkesztője és az Egyházi Lapok (a Papok Közlönye) főmunkatársa. A szerkesztőség általa is értesülhetett a hercegprímási figyelmeztetésről. Almásy beadványaiban (1942—43 fordulóján) utolsó pillanatig esdekelt a megalázó nyugdíjaztatás elkerülésére. Hamis volt azt állítani, hogy ő maga kérte szabadságolását. Belső egyházi körökben ez ugyanolyan köztudott tény lehetett, mint a cikke után kapott dorgálás. 106 Sz.n.: Nem játszunk a tűzzel! Magyarság, 1943. május 1. 6. 107 Sz.n.: Játék a tűzzel. Magyarság, 1943. május 2. 9.
