Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
HIVATALVÁLLALÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDEJÉN 1151 Pálffy helytartó Forgách-csal ellentétben kezdettől fogva igen visszafogott volt az autonóm tisztviselők további alkalmazása ügyében, s 1861. december elején a megyei és kerületi kormányzók figyelmét külön utasításban hívta fel arra, hogy alkalmazhatnak a tiszti helyekre volt autonóm tisztviselőket, de csak „szigorú óvatosság”-gal, olyanokat semmi esetre se nevezzenek ki, akik „a lefolyt korszak alatt kitűnő izgató működésükről ismeretesek lévén, újbóli alkalmazásuk által politikai tekintetben a higgadt gondolkozású embereket csak nyugtalanítanák, s a közszolgálatnak csak hátrányt okoznának”.71 Hogy a megyei vezetők nem dúskálhattak a hivatalnokoskodni kész ajánlkozókban, mutatja, hogy egy-egy Pálffy által kifogásolt személy elbocsátását halogatták, illetve esetenként elszabotálták. Amikor például Pálffy arról értesült 1861 végén, hogy az amúgy is kifogásolt összetételű Temes megyei tisztikaron belül az egyik szolgabíró, a sváb Anton Marx „a múlt korszakban” adómegtagadásra buzdított, sőt egy bírót az adó behajtása miatt börtönbe csukatott, az uralkodó arcképét eltávolította a hidasligeti községházból, s egy magyarországi származású pénzügyi hivatalnokot hazaárulónak minősített, Pálffy azonnal utasítást adott az elbocsátására - amire azonban majd csak a sorozási előmunkálatok végeztével, áprilisban került sor.72 De a megyei tiszti kar további két tagja ellen is felmerültek politikai kifogások: Medveczky János törvényszéki elnökhelyettesről kiderült, hogy a forradalom idején vérbíróság tagja volt, amiért húsz évi börtönre ítélték. Krecsmáry Adalbert esküdt pedig kevéssel a provizórium előtt az uralkodó egy kis mellszobrát lefejezte azzal a kijelentéssel, hogy az eredetivel is úgy kellene bánni. Krecsmáry ellen hivatali vizsgálatot indítottak, s lemondott, Medveczky hivatalban maradását engedélyezte Pálffy, de azzal, hogy legközelebbi temesi hivatali útja alkalmával Medveczky személyesen keresse fel Pálffyt.73 Szabolcs megyében a Nógrád megyéből odaköltözött tiszti főügyész Krúdy Gyula ellen merültek fel komoly vádak, ő 1848 elején Nógrád megye aljegyzője volt, majd honvédszázados, komáromi kapituláns. 1860-1861-ben, ahogy egy bizalmas jelentés fogalmazott, melynek értesüléseit a debreceni rendőrbiztosság is megerősítette, „fő-fő szájhős” lett, honvédsegélyző egyleti jegyző, aki „mindenkit, ki csak nyugodtan nyilatkozott, árulónak, zsoldosnak kiáltott. Deák Ferencet nyaktilóra szánta...” Az 1863-as tiszti címtár tanúbizonysága szerint azonban ennek ellenére megtarthatta pozícióját.74 71 Pálffy rendelete a megyei és kerületi kormányzókhoz, Buda, 1861. dec. 5. MNL OL D 185 1861:1100. Vö. Sashegyi 0.\ Előszó i. m. 96. 72 Privitzer István jelentése (Pálffy nevében) Forgáchhoz, Buda, 1862. ápr. 30. MNL OL D 185 1862:322.; Pálffy levele Szabó Antalhoz, Buda, 1861. dec. 19. Uo. D 186 1862:4. 73 Pálffy két levélfogalmazványa Szabó Antalhoz, Buda, 1862. jan. 11., ápr. 3., Szabó jelentése Pálffyhoz, Temesvár, 1862. ápr. 7. MN OL D 191 764.III.1862. 74 Levélrészlet, aláírás és keltezés nélkül (másolat) Pálffy Forgáchhoz intézett (Buda, 1861. dec. 23-i) jelentése mellékleteként. MNL OL D 185 1861:1135.; Magyarország tiszti névtára 1863 i. m. 111. Krúdy 1853-ban még Nógrád megyéből ajánlkozott a Legfelső Rendőrhatóságnál bizalmi szolgálatokra, cserébe Balassagyarmaton vagy Szécsényben ügyvédi gyakorlat engedélyezését kérte. (1859-ben szerepelt a nagyváradi kerületi ügyvédek listáján. Staats-Handbuch der sämmtlichen Verwaltungsgebiete des Königreichses Ungarn, für das Jahr 1859. Wien 1859. K. k. Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1859. 245.) 1867 után a debreceni honvédegylet tagja. Vö. Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitá-
