Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1152 DEÁK ÁGNES A hivatalviselésre vállalkozók egy tekintélyes részét maguk a megyei vezetők sem tekintették a bécsi kormányzat szilárd hívének, ahogy Máriássy fogalmaz, ők a nemesség kevésbé tehetős részéből kerültek ki, s „elélhetési tekintetből” vállaltak (volna) hivatalt, „csak hogy ez érdekhajhászókat a legelső hírlapi cikk, mely bár a világ másik szélin, függetlenségi harcot tesz kilátásba, vagy a birodalom külviszonyait némi kedvezőtlen színben tünteti föl, visszarettenti, és fölütött fővel vonják vissza az álnokul nyújtott kezet”.75 Végül a megelőző közel egy évnyi alkotmányos viszonyok között hivatalra választottak közül milyen arányban vállaltak hivatalt a provizórium idején? A megyei/kerületi kormányzók között nagy volt a csere, összesen négy fő kezében maradt törvényhatósága vezetése.76 A megyei tiszti karok tagjai köreiben már más volt a helyzet. Várady Gábor szerint Máramarosban, bár a kollektív lemondó nyilatkozat után „a nagy többség” tartotta magát ahhoz, de 15 fő végül átlépett az új igazgatásba.77 Krasznay Péter szerint Szabolcs megye kollektiven lemondott autonóm tiszti karából egyetlen fő, „az öreg Vay István” jelentkezett s főszolgabíró lett.78 Szepes megyében is szinte az egész tisztikar korábbi császári hivatalnokokból állt (igaz, annak következtében is, hogy itt — a főispáni helytartójelentése szerint — már az alkotmányos tisztviselők is szinte valamennyien hivatalnokoskodtak korábban).79 Trencsén megyében viszont a kinevezett hivatalnokok közül 67-en alkotmányos tisztviselők, 12-en ún. rendelkezési állományban lévő korábbi hivatalnokok, 26-an új alkalmazottak voltak. A főispáni helytartó ezt azzal magyarázta, hogy sikerült megnyernie első alispánnak Nozdroviczky Gyulát (1848-ban képviselő, 1854-től császári hivatalnok).80 A megyék többségében valószínűleg kiegyenlítettebbek voltak a viszonyok, Ungban például a 31 alkotmányos tisztviselő mellett 21 rendelkezési állományú és 11 „magányzó”, azaz új ember szolgált.81 Pap József hat megyét vizsgált (Baranya, Borsod, Csanád, Heves-Külső- Szolnok, Pest-Pilis-Solt, Somogy), s azokban az alkotmányos tisztviselők aránya igen egyenetlen volt (5,7 [Heves] - 52% [Csanád] közötti), tehát a helyi viszonyok erőteljesen meghatározták a további hivatali szolgálatra való hajlamot 1861 őszén, telén.82 Az általa közölt százalékos kimutatások első ránézésre elnyai. Bp. 1988. 352.; Deák Ágnes: „Zsandáros és policzájos idők”. Államrendőrség Magyarországon. Bp. 2015. 362. 75 Máriássy jelentése Forgáchhoz, Miskolc, 1863. jan. 8. MNL OL D 185 1863:52. 76 Pipos János (Zaránd), Jankovics György (jász-kun kerület), Sillye Gábor (hajdú kerület), Pap Zsigmond (Kővár vidéke) 77 Várady G .: Hulló levelek i. m. 2. füzet 221. 78 „Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak...” i. m. 185. Az 1863-as tiszti címtárban mindenesetre nem szerepel a neve. Magyarország tiszti névtára i. m. 79 Barkóczy Ferenc báró Szepes megyei főispáni helytartó jelentése Pálffyhoz, Lőcse, 1862. jan. 6. MNL OL D 191 679.III.1862. 80 Vietorisz László főispáni helytartó jelentése Pálffyhoz, Trencsén, 1861. dec. 30. MNL OL D 191 630.III.1862. 81 Nehrebeczky Sándor királyi biztos jelentése Pálffyhoz, Ungvár, 1862. jan. 28. MNL OL D 191 2564.III.1862. 82 Pap J.: Magyarország vármegyei tisztikara i. m. 102-104., 136-137., 168-169., 201-202., 235- 237., 262-263.; Uő: Kontinuitás és diszkontinuitás i. m. 57.
