Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
HIVATALVÁLLALÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDEJÉN 1149 Milyen érvekkel igyekeztek meggyőzni a habozókat, légyen szó alkotmányos tisztviselőről vagy új hivatalvállalóról? A fő érv épp a provizórium provizórikus jellege volt, Sillye Gábor, hajdú kerületi főkapitány is arra hivatkozott, hogy az uralkodó többször kinyilatkoztatta, hogy nincs szándékában Magyarország beolvasztása, alkotmányának megszüntetése, az országgyűlést szerinte hamarosan egybe fogja hívni, közeledés és békülés kell, erre hivatkozva kérte a novemberben lemondott tiszti kart a maradásra.63 További érvet jelentett Forgách kancellár azon ígérete a megyekormányzók előtt, hogy bár egyelőre megszorított körben, de a közigazgatás az alkotmányos formák megtartásával fog folyni, a nyilvánosság elvének érvényesülésével. Ezt — fogalmaz Simon Nép. János Sopron megyei főispáni helytartó 1862-ben — a szervezés során „a hivataloskodástól rettegő vagy elrettentett egyéniségeknek buzdítására igen jó sikerrel” lehetett felhasználni.64 Továbbá felmerült az is, hogy a lemondással megszűnt kötelezettségük a magyar alkotmányra letett tiszti eskü megtartására, azt nem szegik meg, ha újra hivatalt vállalnak, immáron az új hivatali eskü alapján.65 A személyes rábeszélés is lehetett hatásos, elvétve arra is sor kerülhetett, hogy az alkotmányos időszak főispánja segítette a színfalak mögött utódját. Abaúj megyéből legalábbis azt jelentették a katonai hatóságok, hogy Péchy Manó gróf korábbi főispán is befolyást gyakorol a vezetése alatt állt megyei hivatalnokokra, hogy az új „Regime” alatt is vállaljanak hivatalt. Sőt, egyenesen azt feltételezte a jelentést papírra vető katonatiszt, hogy tulajdonképpen az új hivatalnoki kart is Péchy állította össze.66 Nem feledkezhetünk meg a hivatalvállalás motívumai között a felekezeti, illetve nemzetiségi tényezőkről sem, bár hivatali forrásaink az egymást riválisnak tekintő helyi nemzetiségi elitek párharcáról igen szűkszavúak.67 A tiszti kar testületi szellemének kialakításához és annak erősítéséhez, főként az alkotmányos igazgatásból átléptek esetén, szükséges lett volna világos 63 „Emlékirat a tek. Hajdú kerület állásáról és igazgatásáról 1861. év november 4-től kezdve 1862. január 8-ig”, Hajdúböszörmény, 1862. jan. 8. (másolat). MNL OL D 191 1548.III. 1862. 64 Simon jelentése Pálffyhoz, Sopron, 1862. jan. 15. MNL OL D 191 1365.III. 1862. 65 Árva megyében például a települések élén állók nagy többségével ez történt, így — írja a megyekormányzó — „az egyének nem kénszeríttetnek az általuk letett esküt nézetük szerint megszegni”. (Akadtak azonban körükben is a további hivatali szolgálatot megtagadók.) Pongrácz Ferenc gróf Árva megyei királyi biztos jelentése Pálffyhoz, Alsókubin, 1862. jan. 8. MNL OL D 191 1082.III. 1862. 66 Báró Packenj vezérőrnagy aláírással jelentés a kassai katonai kerületi parancsnokságtól Coronini-Cronberghez, Kassa, 1862. jan. 12. MNL OL D 191 271.III.1862. Péchy egyike volt azon nem örökös főispánnak, akit az uralkodó 1861 őszén nem váltott le, csak a megye vezetése alól felmentett, mégpedig uralkodói elégedettségi nyilvánítás kíséretében. Péchyről 1. Pál Judit: Unió vagy „unificáltatás”? Erdély uniója és a királyi biztos működése (1867-1872). (Erdélyi Tudományos Füzetek 267.) Kolozsvár 2010. 160-168. 67 Joseph Worafka pesti rendőrigazgató értesülése szerint például a pesti izraelita hitközségen belül heves vita folyt arról, hogy a Koller Ferenc királyi biztos által a városi bizottmányba kinevezett 9 izraelita elfogadja-e a megbízatást. Végül az elfogadás mellett döntöttek, mondván, „a magyarok egyáltalán nem tettek semmit az izraeliták államjogi helyzetének javításáért, a kormány viszont jóakaratot tanúsít, amit nem szabad visszautasítani...” Worafka jelentése a helytartóság elnökségéhez, Pest, 1862. jan. 31. (német nyelvű). MNL OL D 191 2287.III.1862. A hivatalvállalás nemzetiségi vetületeiről 1. Deák Ágnes: Soknemzetiségű nemzetállam és soknemzetiségű birodalom erőterében. Nemzetiségpolitikai alternatívák 1868 előtt. Századvég Új folyam 50. sz. 2008. 4. sz. 59-61.
