Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1150 DEÁK ÁGNES politikai célok és értékek meghatározása, de az Anton Schmerling által hirdetett alkotmányos centralizált birodalomeszmény egészen biztosan nem volt alkalmas a magyarországi hivatalnokok többségének szívét áthevíteni; a kancellár és a helytartó bizonytalan, az 1848-as eszmények tagadását illetően egyértelmű, de máskülönben igen képlékeny programjai inkább csak elbizonytalanítottak. így azután a leginkább kézenfekvő érv az alattvalói lojalitás lehetett: minket nem a nép bizalma ... hanem a hosszú hivataloskodásban szerzett türelem hozott ide ... mi O felsége irányában az engedelmes fiút fogjuk játszani” -jelentette ki Csongrád megye új főügyésze, Stammer Sándor 1861. december végén.68 Emellett a józanság és a körülményekkel való hidegfejű számolás szükségességének hirdetése vált a leggyakoribb hivatkozási ponttá és mentegetőző gesztussá: „A hazafiúság elragadhat ugyan, de ha sikert akarunk nyerni, gyakran az ész tanácsát is kell követnünk, mert jól mondá a hon egyik magasztalt főpapja: «mit használ legbuzgóbb hazafiságom, ha hazámat menthetlenül veszélybe ejtettem.» És azért a haza szent érdeke kívánja tőlünk, hogy minden veszélyes szélsőségeket gondosan kerülve, összetett vállakkal igyekezzünk a kiegyenlítés nagy munkájának foganatosításához segédkezet nyújtani.”69 A tiszti kar magát mint az ősi alkotmányosság őrét igyekezett megjeleníteni, olyan hazafiakként, akik válságos helyzetben arra hivatottak, hogy a haza hajóját mentsék. Jól kifejezik ezt Horvát János Baranya megyei első alispánnak a megye első nyilvános tiszti székén 1862. június 17-én elhangzott beszédének zárómondatai: „Képzeljen a Tekintetes k. i. gyűlés magának egy hajót, mely megrakva drága kincsekkel és hazai szent ereklyékkel, midőn a nap tisztán sütött, és a szél is kedvező volt, a folyam mentében bátran és vígan indult ki - de csakhamar elborult az éj, és a szelek is a haladást bátortalanná tették, a hajó elhagyatott, és addig, még ismét a nap kisütni, és a szelek ismét megszelídülni fognak, annak vezetésére mások rendeltettek. Nem magyarázom a dolgot Tekintetes k. i. gyűlés, és csak egy nem annyira óhajtásom, mind inkább kérésemet fejezem ki, hogy a trón és haza irányábani rendíthetlen hűségünk öntudatában teljesítse mindegyikünk a hajón a nékie jutott kötelességet; érdem vagy kárhozat lész-e bérünk, az az idő és sors kezében van, amarról még rendelkezhetünk is, de ez utóbbiról nem.”70 A hivatalnokok egy része tehát igyekezett úgy érezni, ők a magyar alkotmányosság igazi védői a liberális ellenzék radikális 1848-as programja ellenében; a tovább szolgáló alkotmányos tisztviselők pedig azt sugallták, ők az alkotmány hajójának igazi hű matrózai, akik az éjszaka és szélvihar veszélyei közepette sem hagyják el a rájuk bízott bárkát. Az 1848. áprilisi törvényeket azonban már nem lehetett a magyar alkotmányos tradíciókból kiebrudalni. A Stammer, Nábráczky és Horvát szavait átlengő pátosz a kortársak nagy része számára feltehetőleg egyaránt hamisan csengett. 68 Idézi: Molnár László: Csongrád vármegye közigazgatási szervezetének átalakulása 1848- 1871. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XIX. század. Szerk. Farkas József. Szeged 1978. 152. 69 Nábráczky Antal főispáni helytartó hirdetménye „Kraszna megye közönségéhez!”, „Catra publiculu Comitatului de Cras’na!”, Szilágysomlyó, 1862. jan. 30. MNL OL D 191 2765.III.1862. 70 Szalay Nikodém jelentése Pálffyhoz, Pécs, 1862. jún. 18. MNL OL D 191 1365.III.1862.
